A XX. század elején Kínában végzett ásatásokból Shang-dinasztia kori (ie. Kb. 1600-2000) emlékek kerültek napvilágra, köztük írásos emlékek is, jóslásra használt csontokon. Ilyeneken találhatók először különféle betegségekre utaló írásjegyek, amelyek az első gyógyászattal kapcsolatos írásos emlékek.
Amikor megláttam a "kínai" jeleket, megdöbbentem az ősi székely- magyar rovásírással való hasonlóságán, illetve egyezőségén.
De azután rátaláltam Sima Qian kínai történetíró könyvére, megvilágosodni látszott előttem a rejtély.
Sima Qian a hunok kortársa volt, kr.e. 90-ig jegyezte fel a velük kapcsolatos eseményeket "A HUNOK története" c. könyvében. A hunok Kínában két részre oszlottak, az északi és déli csoportra. Később a déli csoport egy része beolvadt a Nagy Faltól délre eső kínai keleti Han-dinasztia birodalmába. Az északi hunok viszont nyugat felé tartottak.
Ma számos kínai, akárcsak Kínában élő kisebbségek ( ujgur, yugur, mongol) - akik a Nagy Fal környékén élnek, úgy tudják, hogy ők a déli hunok leszármazottai, a magyarokról pedig azt tartják, hogy ők Atilla király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunok leszármazottai.
A HUN elnevezés kínai eredetű. Az iratok i.e. 1400-tól említik. A HU-írás a mágusok írása volt, és a mágus-hit kelet felé terjedésével került a kínaiakhoz. Az orosz régészek is úgy vélekednek, hogy ie. 2000 évvel Kínába kifejlett írásbeliséget vittek a hunok.
A kínaiak Hsjun-Hu, majd Hunnu-ként nevezték a szkíták kelet-ázsiai népét. Ma idősebb testvért, a Hsjunnu pedig hunt jelent.
Álmos hungarusai között (HUN-GAR, MAG-GAR) volt egy kis "törzs, amelyet magyarnak hívtak, Ők a tudás törzs, az ősi hit bortokosai, tanítói, papjai voltak. (Forrai - A MAG népének rejtett titkai.
Ez pedig azt jelenti, hogy a kínai ősök gyógymódjai a mieink is lehettek!!!
Az ősmagyarok eme tudását az idők folyamán tűzzel-vassal írtották, a papokat, táltosokat, magócokat, regősöket megsemmisítették, így elvesztek a régi tudások, de talán, ha a kínaiak tudását megismerjük, képet alkothatunk őseink akkori tudásáról.
Kína hatalmas ország, majd európa méretű, ezért különböző területein más-más gyógymódokat részesítettek előnyben. Délen akupunktúrát műveltek fémtűvel, keleten ugyanazt kőtűvel, nyugaton inkább gyógynövényekkel gyógyítottak, északon az égetéses gyógymód, a moxa dívott, Kína középső részén (Hunan tartomány) a masszázst alkalmazták előszeretettel.
Maradvány: kőtűkészlet a Nemzeti Múzeumban. (érvágás még mindig szokás volt)
Pohárvetés - nadályozás, piócázás - - - köpölyözés
Radiesztézia - ősök lelkei - ingázás
Gyógynövények - ételekbe, gyógyító konyha
Gyógyító asszonyok - illem - bábúk
(kínai orvos, a falu addig tartotta, amíg egészségesek voltak.)
A masszázs a Messiás szóból ered Felkent, kenni, kenőasszonyok....
A KÍNAIAK SZERINT AZ EGÉSZSÉG A TERMÉSZET, A TÁRSADALOM, A CSALÁD ÉS A BELSŐ ÉN TAO-JÁVAL KIALAKÍTOTT ÖSSZHANG, "JÓL-VAGYOK" ÉRZÉS.
Bármelyik részlet nem stimmel, rossz közérzetet, lelki problémát, később testi betegséget is okozhat.
Ahhoz, hogy megértsük a régiek egészségfelfogását, és világnézetét egy kissé bele kell kukkantanunk a nézeteikbe.
A TAO alkotta az Egyet.
A fenti sorokat Lao-Ce, az "öreg mester" írta.
E néhány sor a lényeget, a Világ teremtését írja le.
A kínai filozófiában a TAO az Út, a természet, mindennek a forrása, amelyben nincs irány, akarat, cél.
"Az Út örök és tétlen, mégis minden végbevisz észrevétlen".
"Úgy tekinthetjük, mint a VILÁG ANYJÁT".
Minden létező ősoka, és az egység forrása.
Az ember számára a "NAGY TÖRVÉNYT", etikai, életviteli normát is jelenti.
Nem ember lakotta TÖRVÉNYT. Nem lehet kikerülni, átverni, megváltoztatni. Örök törvények.
Az EGY tulajdonképpen az életet adás, az ISTEN, a Qi, az energia, rezgés.
Ez összhangban áll más népek világteremtési magyarázatával. Sok nép szerint egy "Kiáltás", vagy "HANG", az "IGE", tehát rezgés indította el a Teremtés folyamatát.
"Kezdetben vala az Ige, és az Ige Isten vala."
Ez az EGY, amely működtet, szervez, él! Az Életerő, az Életelv!!
Az ősi kínai népek világszemlélete "energiaalapú" volt. Nem mást állítottak, minthogy mindenek eredete, és minden létező csak rezgés, energia, még az anyag is csak az energia egyfajta megnyilvánulási formája.
A modern atomkutatások ezt megerősítették. (az atomon belül "besűrűsödött" energiát, rezgést leltek.
Az EGY alkotta a KETTŐT
Földgolyó, yin-yang elmélet.
A Világ teremtésének része, "A sötétség és világosság szétválasztása, az Ég és Föld teremtése."
Az ég és föld kínai írásjegyei együtt az Istent teszik ki.
Yin-yang energiapáros, ugyanazon dolog két oldala.
Yin - passzivitás, sötét, árnyék, Hold, éjszaka, hideg, tél. Nyugalom, anyag, nőies, tápláló, "Anyaföld".
Yang: aktivitás, világos, Nap, nappal, meleg, nyár, mozgás, energia, férfias, védelmező, az Ég.
A római Janus-isten erdetileg kétarcú (női és férfi arcú volt), a yin-yang egységet szimbolizálta.
Az ősök Jób istene és Bál istennője is a kétpólusosságot -jobb-bal - fejezte ki. (Forrás:...)
Egyéb yin-yang példák.
Bármely yin, illetve yang jelleg tovább osztható
Folyamatos változásig....tavasz-nyár-ősz-tél..
A Yin-Yang és az idő
A ma emberének az idő egyenes vonalú, megállíthatatlan,
A régiek szerint, mivel az idő haladása ciklusos, ábrázolása ésszerűbb egy körábrán. ŐSKÖR, VILÁGKÖR, NAPKOR, ÉVKÖR
Tavaszi napéjegyenlőség
Egyforma a yin-yang hatása a földre, kiegyenlítet energiák. A napéjegyenlőség-tengely Isten-Anyát jelképezte. Ezt őrzik ünnepeink: Gyümölcsoltó Boldogasszony márc. 25. és Földanya ünnepe, szept. 23.
A napforduló-tengely a Nap-Isten, (Fény-Atya) és Fény-Fiú tengelye.
A nyári napforduló, június 21-én a legyangabb energiák hatnak, a legrövidebb az éjszaka, leghosszabb a nappal.
Napszakban a délnek felel meg, a legkisebb az árnyék, legtöbb a fény.
A június az ősmagyaroknál Napisten hava, és a Napisten ünnepe június 22.
Az őszi napéjegyenlőség idején, szeptember 23-án szintén kiegyensúlyozott a yin-yang, egyforma hosszú a nappal és éjszaka.
Napszakban az estének felel meg. Még világos van, de hosszabbak az árnyékok...
Földanya ünnepe szept. 23.
A téli napforduló, december 21-e, a legyinebb, a legsötétebb nap, amikor meghal a Fény. Karácsonykor, az ősmagyar kerecseny-ünnepkor (kerecsenysólyom-Turul-Fényisten) feltámad, ez a fény születése, Fény-Fia születése ideje is, amit fenyőfával, "fénylőfával" ünneplünk. (A luc is fényt jelent)
Ősmagyaroknál a december Álom hava, 21. napja Karácsony, a búcsúzó Napisten ünnepe, 22. napja az Újjászülető Napisten ünnepe. (Éjféli mise!)
Ezután erősödik a yang, hosszabbodnak a nappalok.
Napszakban az éjfélnek felel meg.
--
A KETTŐ alkotta a HÁRMAT...
Egyik kínai mesterem úgy tanította, hogy amikor a "Hármas" kialakult, akkor teremtetett az emberi faj.
A három a legfontosabb szakrális szám. Azt szimbolizálja, hogy az ÉG (yang) és a FÖLD (yin) hozta létre az Embert.
Ilyen hármasunk az Apa és az Anya, és az általuk létrehozott Gyermek.
A manicheus írásokban: Fény-Atya, Fény-Szüze, Fény-Fia, "Ők a Háromság, akik a lelkünket életre hívták."
A Qi kínai írásjegye két részből áll. A bal oldali része a FA, Életfa, Világfa, törzs és ágak együttese (KETTŐS KERESZT). A jobb oldali jegyen a felső és az alsó vonal az eget és a földet jelképezi. Az Ember középen, ég és föld között áll. Az ember bal oldalán a száj, jobb oldalán a kéz jele. (beszéd és cselekedet, ami emberré tesz)
A szarvas egyetemes jelkép agancsváltása révén az örök megújulás, a halhatatlanság, az újjászületés, a Nap-Istenanya szimbóluma.
Az agancskorona világfával azonosul, melyen a levelek csillagok, az embereket jelképezi. (lehull valakinek a csillaga)
Agancsain hordozza a Napot, (férfi) méhében a Holdat (Női).
A csodaszarvas egy nap pataknál áll, ami a világot a túlvilágtól elválasztó határt jelképezi. A halhatatlanság-halál szimbolika fontos eleme a víz. Ez a víz az élet és halál vize.
A szarvas sok nép eredetmondájában szerepel, szintén a Nap és Hold után a Szarvas-Ős teremtését szimbolizálja.
Tehát láthatjuk az összefüggéseket, hogy a Természet, Isten alkotásai vagyunk.
A Természet leigázására tett kísérletek az emberiség pusztulását okozzák. A túlélés feltétele a Természet törvényeinek megismerése, és alkalmazása révén való fennmaradásunk.
A tünetek (fájdalom, stb.) szövetségeseink. Figyelmeztetnek, hogy vétettünk a "NAGY TÖRVÉNY", a TAO ellen. Javítsuk ki hibáinkat, és akkor helyreáll egészségünk.
Ebben segíthet nekünk őseink tudása, csak szeretettel, alázattal, kíváncsisággal kell felé fordulnunk, és megismerni rejtett titkait.
Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert, jó egészséget. Mindannyian tehetünk azért, hogy "táltos-csillag-útja
Turul-sólyom röpte
Őseink tudását
Jelenhez közötte."
A TAO alkotta az EGYET,
Az EGY alkotta a KETTŐT,
A KETTŐ alkotta a HÁRMAT,
És a HÁROM alkotta a Tízezer Dolgot.
A Tízezer dolog hordozza a Yint és magában
Foglalja a Yangot, melyek a Qi-vel összevegyülve
Elérik a harmóniát.
(Lao-Ce-Tao Te Ching 42. vers, 1-6 sor)
A XX. század elején Kínában végzett ásatásokból Shang-dinasztia kori (ie. Kb. 1600-2000) emlékek kerültek napvilágra, köztük írásos emlékek is, jóslásra használt csontokon. Ilyeneken találhatók először különféle betegségekre utaló írásjegyek, amelyek az első gyógyászattal kapcsolatos írásos emlékek.
Amikor megláttam a "kínai" jeleket, megdöbbentem az ősi székely- magyar rovásírással való hasonlóságán, illetve egyezőségén.
De azután rátaláltam Sima Qian kínai történetíró könyvére, megvilágosodni látszott előttem a rejtély.
Sima Qian a hunok kortársa volt, kr.e. 90-ig jegyezte fel a velük kapcsolatos eseményeket "A HUNOK története" c. könyvében. A hunok Kínában két részre oszlottak, az északi és déli csoportra. Később a déli csoport egy része beolvadt a Nagy Faltól délre eső kínai keleti Han-dinasztia birodalmába. Az északi hunok viszont nyugat felé tartottak.
Ma számos kínai, akárcsak Kínában élő kisebbségek ( ujgur, yugur, mongol) - akik a Nagy Fal környékén élnek, úgy tudják, hogy ők a déli hunok leszármazottai, a magyarokról pedig azt tartják, hogy ők Atilla király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunok leszármazottai.
A HUN elnevezés kínai eredetű. Az iratok i.e. 1400-tól említik. A HU-írás a mágusok írása volt, és a mágus-hit kelet felé terjedésével került a kínaiakhoz. Az orosz régészek is úgy vélekednek, hogy ie. 2000 évvel Kínába kifejlett írásbeliséget vittek a hunok.
A kínaiak Hsjun-Hu, majd Hunnu-ként nevezték a szkíták kelet-ázsiai népét. Ma idősebb testvért, a Hsjunnu pedig hunt jelent.
Álmos hungarusai között (HUN-GAR, MAG-GAR) volt egy kis "törzs, amelyet magyarnak hívtak, Ők a tudás törzs, az ősi hit bortokosai, tanítói, papjai voltak. (Forrai - A MAG népének rejtett titkai.
Ez pedig azt jelenti, hogy a kínai ősök gyógymódjai a mieink is lehettek!!!
Az ősmagyarok eme tudását az idők folyamán tűzzel-vassal írtották, a papokat, táltosokat, magócokat, regősöket megsemmisítették, így elvesztek a régi tudások, de talán, ha a kínaiak tudását megismerjük, képet alkothatunk őseink akkori tudásáról.
Kína hatalmas ország, majd európa méretű, ezért különböző területein más-más gyógymódokat részesítettek előnyben. Délen akupunktúrát műveltek fémtűvel, keleten ugyanazt kőtűvel, nyugaton inkább gyógynövényekkel gyógyítottak, északon az égetéses gyógymód, a moxa dívott, Kína középső részén (Hunan tartomány) a masszázst alkalmazták előszeretettel.
Maradvány: kőtűkészlet a Nemzeti Múzeumban. (érvágás még mindig szokás volt)
Pohárvetés - nadályozás, piócázás - - - köpölyözés
Radiesztézia - ősök lelkei - ingázás
Gyógynövények - ételekbe, gyógyító konyha
Gyógyító asszonyok - illem - bábúk
(kínai orvos, a falu addig tartotta, amíg egészségesek voltak.)
A masszázs a Messiás szóból ered Felkent, kenni, kenőasszonyok....
A HUNA egy többezeréves gyakorlati spirituális tan, melyet a pszichológia mély ismerete és megérzése jellemez. A HUNA szó szerinti fordításban TITKOS TANT jelent, és takarja az egyik legrégebbi és leghatásosabb spirituális technika rendszerét. Ezt a tudat megértéséhez és az Én-fejlesztő munkához használták a beavatottak.
Az első fontos tudnivaló a TUDAT, és annak rétegei. A TUDAT ALATTI, TUDATOS, és TUDATFELETTI tudat. Ezeket a kifejezéseket a nyugati pszichológia csak néhány évtizede ismeri. A kahunák már évezredekkel ezelőtt nemcsak ismerték a tudat rétegeit, hanem értették is annak együttes kölcsönhatásait. Ezt a három réteget "az ember három elkülönült Énjének" tekintik.
A TUDATOS tudat réteget KÖZÉPSŐ ÉNnek nevezik. A KÖZÉPSŐ ÉN képes logikusan gondolkodni, és a gondolatait mások által érthető formákban kifejezni. Van beszélőképessége és akaratereje, amellyel befolyásolhatja a TUDATALATTIT. Nincsen azonban emlékezete, és ebben teljesen a TUDATALATTItól függ.
A TUDATALATTI tudatréteget ALSÓ ÉN-nek nevezik. Ez az a részünk, amelynek a jelleme organikus, közel áll az állatokra jellemző ösztönökhöz. Felelős a test fizikai funkcióiért, annak növekedési, fejlődési folyamataiért, anyagcseréjéért, légzéséért, öntisztításáért, ösztöneiért, reflexmozdulataiért, tehát a test összes funkciójáért. Ám kivétel az izmok tudatos mozgatása, mely a KÖZÉPSŐ ÉN hatáskörében tartozik. Az ALSÓ ÉN - az érzelmi életért is felelős - logikus gondolkodási képessége az állatokhoz hasonlóan minimális és a következtetés képességére korlátozódik. Az ALSÓ ÉN óriási memória raktár. Nemcsak azt tárolja ami már velünk megtörtént, beleértve az elmúlt eseményekhez társuló érzelmeket, hanem az evolúció során összegyűlt össztudást is. Az ALSÓ ÉN az érzelmek által fejezi ki magát.
A kahunák a TUDAT FELETTIt FELSŐ ÉN-nek nevezik. Ez egy mindent felölelő tudat, amely a legfejlettebb szint az evolúciós folyamatban. Ez az Ember Isteni mivolta, de mégsem azonosították Istennel. A FELSŐ ÉNnek egyéni jelleme van, úgy mint a szikrának, amely egyfelől a Tűz része, de másfelől el van tőle különülve. FELSŐ ÉN csak az emberi lényekhez tartozik. És neki köszönhetjük transzcendentális szükségletünket. a végtelen, örök boldogság utáni vágyat. Ez a mi intuíciónk. Több vallási hagyomány az egyénhez tartozó védőszellemként, vagy védőangyalként ismeri a FELSŐ ÉNt. A HUNA a FELSŐ ÉNt két lény, egy hímnemű és egy nőnemű tökéletes egyesítésének formájában ábrázolta. Más szóval egy felső lényként, mely női és férfi jellemekkel egyaránt bír.
A kahunák ismerték fel a FELSŐ ÉNnél is magasabb szinteket, de gyakorlatban nem foglalkoztak azokkal, egyrészt azért, mert emberi szintjüket alkalmatlannak tartották az ilyen, még meg nem tapasztalt energiák felfogására, másrészt azért, mert minden kívánt eredményt el tudtak érni a FELSŐ ÉNnel kommunikálva, az egyszerűbb technikák segítségével.
E három Ént három összefüggő, de bizonyos fokig önálló lénynek tekintették. A három Én legfontosabb jellemzői: Az ALSÓ ÉN az érzelmek világa, a test funkcióinak felelőse, és a memóriabank. mely képtelen értelmezni az ott elraktározott emlékeket. Az ALSÓ ÉN rögzít és megőriz minden minket érő hatást, benyomást és megrendülést.
A KÖZÉPSŐ ÉN feladata a logikus gondolkodás, az akaraterő, az izmok tudatos mozgatása, és az ALSÓ ÉN feletti kontroll. A KÖZÉPSŐ ÉNnek nincsen memóriája, és e téren szorosan együttműködik az ALSÓ ÉNnel, mely azonnal a rendelkezésére bocsátja a szükséges emlékeket, Azokat a KÖZÉPSŐ ÉN gondolatok és fogalmak formájába önti. A KÖZÉPSŐ ÉNnek nincsenek érzelmei.
A FELSŐ ÉN az, amit a modern pszichológia SZUPERTUDATnak nevez. Ő a fejlődési folyamatban messze túlhaladja a két alsóbb szintet. Neki van a legnagyobb értelmezési képesége. Ismeri a jövőnket, és képes változtatni rajta. A FELSŐ ÉN az a hely, ahová a mindennapi életben csak kevesen tudnak eljutni, illetve kommunikálni vele. Az emberek többségének csak ritka, intuitív pillanatai, vagy szórványos prófétikus álmai nyújtják a szűk betekintést a FELSŐ ÉN birodalmába.
A kahunák a FELSŐ ÉNt a teljes bizalomra méltő Szülői Léleknek nevezik. Ebben a kifejezésben kódolva van a teljes meggyőződés arról, hogy a FELSŐ ÉN bölcsessége kizárólag csak a mi javunkra hivatott létezni. Emellett a teljes yin-yang harmóniát mutatja be, mivel a szülői kifejezés kétneműségre utal.
A három Én közötti kommunikáció és harmónia a HUNA imatechnikák hatékonyságának a lényege. A HUNA egyik legfontosabb felfedezése az, hogy a KÖZÉPSŐ ÉN képtelen közvetlenül kommunikálni a FELSŐ ÉNnel. Ez csak az ALSÓ ÉN közvetítésével lehetséges. A HUNA szerint minden ima, vagy jókívánság, függetlenül attól, hogy kihez van irányítva, csak a FELSŐ ÉNhez találhat, amennyiben az ALSÓ ÉN feltölti azokat életerővel és érzelmi töltéssel. Enélkül a száraz, érzelmektől mentes imák nem találnak meghallgatásra.
A HUNA első alappillére tehát, hogy a TUDATOS ÉN csak a TUDATALATTI ÉNen keresztül kommunikálhat a TUDAT FELETTIvel.
A második alappillére pedig, hogy az ima hatékonyságához a FELSŐ ÉN szintjén nélkülözhetetlen az életerő. Ezt a polinéz népek MÁNÁnak nevezik. A MÁNÁ szó a szanszkrit pránának, a kínai csinek, görög pneumának, vagy héber ruának felel meg, és az egyetemes, mindent átható életerőt jelenti,
MÁNÁ= EGYETEMES, MINDENT ÁTHATÓ ÉLETERŐ
A FELSŐ és a KÖZÉPSŐ ÉN átveszik az ALSÓ ÉN által teremtett MÁNÁ egy részét, és átalakítják annak feszültségét a saját szintnek megfelelővé Ahhoz, hogy az általunk kívánt, a FELSŐ ÉNtől kért állapot a fizikai síkunkon megjelenjen, az ALSÓ ÉNnek energiatöbbletet kell termelnie, ami a mindennapos élethez szükséges szintet túlhaladó mennyiséget jelent. A KÖZÉPSŐ ÉN feladata megfogalmazni a kérést, és hatékonyan rávezetni az ALSÓ ÉNt, hogy a kívánt állapot végleges formájának képét feltöltse, átvilágítsa az életerővel és felküldje a FELSŐ ÉNhez. A tudatosan és megfelelő módon használt életerő a kívánt eredmény megjelenését okozhatja. A MÁNÁ nem más, mint energia, amely különböző formákat ölthet, és elvégezhet meghatározott feladatokat. A MÁNÁt lehet tudatosan teremteni, raktározni, csatornázni, és irányítani előre meghatározott feladatok elvégzéséhez. A MÁNÁt nagy távolságok ellenére át lehet vezetni anélkül, hogy útközben energiaveszteség lépne fel. A MÁNÁ a telepatikus képek hordozója. A kahunák hinni vélték, hogy a három én közül mindegyik a saját szintjének megfelelő manát használja. Beszélhetünk tehát három különböző életerőről. Az ALSÓ ÉN az életerőt levegőből, táplálékból, vízből és napenergiából teremti. Annak egy részét megtartja saját funkciói elvégzésére, a többit pedig átadja a KÖZÉPSŐ és FELSŐ ÉNnek. A KÖZÉPSŐ ÉN átalakítja a saját részének feszültségét úgy, hogy a saját funkcióit elláthassa. A FELSŐ ÉN használja a legmagasabb feszültségű MÁNÁt. Ezt a fajta energiát a FELSŐ ÉN kérésünk, imánk, vagy másként mondva az általunk teremtett jövőkép, netán program megvalósítására fordítja. Csak az ALSÓ ÉNnek van életerő termelő képessége. A KÖZÉPSŐ ÉN saját akaraterővel, sugallatokkal irányíthat MÁNÁt más személyek vagy a FELSŐ ÉN felé. Mivel a FELSŐ ÉN tiszteletben tartja a szabad akaratunkat, igy a vágyakozásaink, kívánságaink, de sajnos félelmeink, destruktív negatív gondolataink vegyületének állaga alkotja a jövőképünket. Itt be kell látnunk, hogy mennyire fontos a pozitív gondolkodás, és jövőképünk tudatos, egyértelmű kivetítése. Saját gondolataink örökösei vagyunk. A másik fontos felismerés az, hogy bármi is történik velünk, nélkülözhetetlen fejlődésünkhöz.
A jövőkép sikeres teremtéséhez nélkülözhetetlen a HUNA meditációs technikák helyes, pontos elvégzése. A kahunák nemzedékről nemzedékre szóban szájról-szájra adták át a tudást, évezredek óta változatlanul, megőrizve annak eredeti formáját a mai napig.
Hogy a kívánt állapotot elérhessük, először meg kell határozni, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. Ezt egy alaposan átgondolt, és lehetőleg a későbbiekben változatlan formájú megerősítésként fogalmazzuk meg. Egy olyan általános jókívánság, mint például hogy: - szeretnék boldog lenni, - több szempontból sem a legszerencsésebb. Először azért, mert nem határozza meg, hogy a boldogságnak a mi elképzelésünk szerinti képe érvényesüljön-e, avagy teljes bizalommal kérjük FELSŐ ÉNünket, hogy úgy irányítson minket, ahogyan az életünk fejlődéséhez a legelőnyösebb, még akkor is, ha az adott pillanatban nem tűnik kedvezőnek sorsunk fordulása. Másodszor azért nem ideális ez a fajta megerősítésünk, mert a HUNA nagy hangsúlyt tesz a kívánt állapot végleges formájának vetítésére. A szeretnék szó azt jelenti, hogy akarnék valamit, ami még nincs. A HUNA azt tanítja, hogy a kívánt célokat már megszerzettnek tekintsük. s már előre hálásak legyünk a FELSŐ ÉNnek kérésünk teljesítéséért. Helyesen kifejezett, elképzelt életerővel feltöltött és a felső énünknek elküldött ima biztos meghallgatásra talál. Ami rövidebb, vagy hosszabb időt vesz igénybe, de a megvalósításnak a folyamata megkezdődött akkor is, ha a fizikai síkon még semmi nyoma nem mutatkozik. Fontos, hogy teljes bizalommal és meggyőződéssel legyünk a FELSŐ ÉN hatalma iránt. A FELSŐ ÉN a nagy feladatok elvégzéséhez kapcsolatba léphet még felsőbb szintekkel, így a lehetőségeinknek nincsenek határai. Tehát tekintsük az elküldött kérést, vagy imát már megvalósultnak. Úgy, mint amikor nyertünk a lottón, de a kifizetés csak egy hét múlva esedékes. Tehát mi már tudjuk, hogy a nyeremény már most a miénk.
Még egy nagyon fontos törvény a megerősítések megfogalmazásában. Mindig csak pozitív szavakkal írjuk le a megerősítést. Tehát sohasem azt, hogy például: gyógyulnak a sebeim, hanem:
TELJESEN EGÉSZSÉGES VAGYOK A LÉTEZÉSEM TELJESSÉGÉBEN.
Az első példa egy negatív képet alkot, mely egy megsebesült testrészt vetít ki, melynek még meg kell gyógyulnia. A helyes forma: egy teljesen egészséges, a meggyógyult sebek hagyta nyomoktól is mentes képet teremt.
A szavakkal így megfogalmazott megerősítést gondolatbeli kép kíséri a teljesen egészséges testünk vizualizációjaként. Ezt a képet feltöltjük életerővel, és elküldjük a FELSŐ ÉNnek. FELSŐ ÉNnel való kommunikációnk nehézsége az, hogy csak az ALSÓ ÉN közvetítésével lehetséges. Már említettük, hogy az ALSÓ ÉN gondolkodási képessége minimális. Ez azért fontos, hogy a gyakorlásunk kezdetén ne absztrakt vizualizálhatatlan fogalmakkal kezdjük, hanem egy olyan dologgal, amelynek mentális képalkotása nem okoz gondot. A kívánt állapot végleges formáját fogalmazzuk meg, pozitív szavakkal. És intenzíven, élethű színekkel, a körülvevő környezettel együtt képzeljük el a kívánságunk célját. Például egy saját lakást, mely emberhez méltó életkörülményeket biztosít. Ezt a képet világítsuk át életerővel, és küldjük el FELSŐ ÉNünknek. A jól vizualizált kép sokszor fontosabb a megerősítésnél. Fontos az érzelmi feltöltés is, mivel az ALSÓ ÉN nem tud mit kezdeni a száraz logikával.
Nagyon sokat segít az ALSÓ ÉN fizikai serkentése is. Mivel ez a legkönnyebben felfogható a számára. Ha például HUNA gyakorlatokkal szeretnénk segíteni egy nekünk megfelelő gépkocsi vásárlást, gyakorlás közben tartsunk kezünkben egy kulcstartót, jövőbeli gépkocsink kezdeteként. mivel az lesz majd a gépkocsink kulcstartója. (Ház, deszka, szög, --- ingatlantulddonos, bérbeadásból élt meg)
Kérhetünk bármit, kivéve azt, amit mások, vagy a környezet károsodásával érnénk el. Nem lehet kérni azt, ami más személy szabad akaratát, vagy érzéseit figyelmen kívül hagyná. Más személyekre vonatkozóan csak a javukat szolgáló jókívánságnak van helye. Ne felejtsük, hogy a FELSŐ ÉN a teljes bizalomra méltó szülői lélek, a velünk született bölcsességünk, személyiségünkhöz íródott isteni szikra.
A FELSŐ ÉNt egyesek a fizikai síkon túl létező szellemi mesternek, mások védőangyalnak érzékelik és tapasztalják. A FELSŐ ÉN csak a mi javunkat akarja. Nagyon előnyös ápolni a vele való kapcsolatot, és kérni vezetését az életünkben.
A kahunák hagyományos imája így hangzik:
SZÜLŐI LELKEM. VÉDŐSZELLEMEM! HIVLAK.
SZÜLŐI LELKEM, VÉDŐSZELLEMEM! VEZESS!
HÁLÁS VAGYOK NEKED AZ ÖSSZES JAVAKÉRT, MELYEKET TEREMTESZ SZÁMOMRA, A TE TÖKÉLETES TEREDBEN, AMELYEK MEGJELENNEK AZ ÉN FIZIKAI SÍKOMBAN.
Ehhez hasonló, saját szavakkal megfogalmazott általános hívogatás, a védelem és vezetés kérése nagyszerű alapot teremt a FELSŐ ÉNnel való élő és gyakori kapcsolathoz. Emellett kérhetünk konkrét, meghatározott célokat is.
Fontos megfigyelni, hogy hogyan reagál az ALSÓ ÉN kérésünkre. Az ALSÓ ÉN nem lesz hajlandó továbbítani egy olyan kérést, mellyel kapcsolatban bűnösnek éreznéd magadat. Még akkor is, ha ezt a KÖZÉPSŐ ÉN teljesen irracionálisnak tartaná. az ALSÓ ÉN tárolja a nevelési, vallási, vagy etikai értékrend szerint kialakított komplexusokat. Mégha a KÖZÉPSŐ ÉN ki is szabadult azok alól, az ALSÓ ÉN nem egykönnyen változtatja meg a már egyszer megtanult értékrendet. Ha valaki például puritán nevelése során azt a meggyőződést táplálta az ALSÓ ÉN memóriabankjába, miszerint csak a szegénység tiszteletre méltő erény, és a pénz bősége bűn, annak nem elég a logikus gondolkodás szintjén megváltoztatni véleményét, hanem el kell törölni az ehhez kapcsolódó komplexusát is. Máskülönben az ALSÓ ÉN vagy nem lesz hajlandó továbbítani a bűnösnek tartott kérést az anyagi helyzet javításáért, vagy a benne kialakult bűntudat hatására úgy reagálhat, hogy megszenvedünk a bűn törlésének érdekében. Ez például egy betegség formájában jelenhet meg. Fontos tehát figyelni az ALSÓ ÉN reakcióit, amihez bizonyos érzékenység nélkülözhetetlen. Az irracionális komplexusokat a kahunák tisztító szertartásokkal kezelték, melyek fontos része volt a fizikai serkentést jelentő többszörös vízzel vagy növényi kivonatokkal való öblítés. Közben többszörösen mormoltak a bőnöktől való megszabadulásról és a folyamat tisztító jellegéről emlékeztető imákat. Az ALSÓ és a FELSŐ ÉN közötti utat FÉNYnek nevezték. A kompexusokkal leblokkolt út a kahunák nyelvén elveszíti a fényt, és ilyenkor a fény visszaállításával kell kezdeni. A FELSŐ ÉN ismeri a jövőt, de csak addig a pontig, ameddig az már kikristályosodott és bekövetkezése meghatározott. Rendelkezik olyan képességgel, amely egy intelligens terv szerint átalakíthatja az energia formáit és képes változtatni a már meghatározott jövőnk képén. Itt újra megemlítjük, hogy ehhez MÁNÁ töltésre van szükség.
A HUNA az évezredek során hatékony módszereket dolgozott ki a MÁNÁ többlet teremtésére, és a FELSŐ ÉN felé való átirányításra. A technika sikerének nélkülözhetetlen eleme az ALSÓ ÉN együttműködése. Ezt relaxált állapotban történő ritmikus mélylégzéssel érhetjük el. Fontos, talán a legfontosabb a hit abban, hogy az életenergia többletének megteremtése megtörtént és a vizualizált kívánt állapot képével együtt eljut a FELSŐ ÉNhez. Az erős hit és érzelmi felindulás feltétele az ALSÓ ÉN együttműködése. Amikor a kívánságunk végleges állapotát gondosan megfogalmaztuk, pozitív szavakkal, győződjünk meg arról, hogy az eredmény nem ártana más élőlényeknek, és nem avatkozna be senki személyi jogaiba. A megfogalmazott kérést, vizualizált képet küldjük az ALSÓ ÉNhez, ahol feltöltjük életenergiával, és telepatikusan továbbküldjük a FELSŐ ÉNhez. A kép mindig a kérés már teljesített formáját tükrözze. A folyamatot rendszeresen, lehetőleg minden reggel és este ismételjük meg, a várt eredmény eléréséig. Egy pillanatig se kételkedjünk kérésünk beteljesedésében. A rendszeres energiatöltési folyamat olyan, mint az elültetett palánta rendszeres locsolása. Hinned kell, hogy megnő és kivirágzik. Ne felejtsd, hogy a felnőtt növény gyümölcsei már eleve benne vannak a magban. Kérésed beteljesülése már benne van annak megfelelő megfogalmazásában és elküldésében. Hevesen higyj benne és már most légy hálás a beteljesülésért. Mindenki rendelkezik TULADALATTIval, TUDATOS, és TUDATFELETTIvel. és mindenki megtanulhat hatékonyan kommunikálni közöttük. A kahunák fontosnak tartják, hogy pontosan kövessék az utasításaikat, és tanítványaikat a legkisebb eltéréstől is óvják. Ilyen módon tudták megőrizni a többezer éves módszer tisztaságát a mai napig. Számunkra is fontos üzenet, hogy bármiféle kisérletezés megsemmisítheti a végleges eredményt.
Meditációs példát bemutatunk később.
Biztonságos kérés: kérjük a FELSŐ ÉNt az általános vezetésért, és a kitűnő egészségért ezt bármilyen kéréssel helyettesíthetjük, ami egészségünket, anyagi helyzetünket, sorsfordulónkat illeti. Idővel kitapasztalható, hogy milyen kérésre vagy imára hogyan reagál az ALSÓ és a FELSŐ ÉNünk. Megtapasztalható egyes kérések gyors teljesítése, és lesznek olyan kérések is, amelyre az ALSÓ ÉNünk ellenállással reagál. majd. Ezen okok felfedezése a feladatunk. Kitűnő feladat lesz személyiségünk kitapasztalására, fejlesztésére.
KOHUNA MEDITÁCIÓS PÉLDA
Feküdj, vagy ülj le kényelmesen, a gerincedet egyenesen tartva. A kezeidet helyezd a térdedre, tenyérrel felfelé. Vegyél egy mély lélegzetet, tartsd vissza egy kis ideig, azután sóhajtva engedd ki a levegőt.
Lélegezz tovább nyugodtan, egyenletes ritmusban.
Helyezd a figyelmedet a bal talpadra. Ismételd utánam gondolatban: A bal talpam nehezebb, és átadom a földnek a súlyát. Minden lélegzetem nehezebbé és ellazultabbá teszi a bal talpamat. teljesen ellazult, és kipihent.... áthelyezem a figyelmemet a lábszáramra. érzem, hogy pillanatról pillanatra elnehezedik, és átadom a földnek a súlyát.... Ellazult a bal térdem és a combom. Egyre nehezebbek. átadom a földnek a súlyát..... az egész bal lábam a talpamtól kezdve a csípőmig mozdulatlan, és teljesen laza. A föld biztonságosan megtartja a lábam.... A jobb talpam nehezebb, és átadom a földnek a súlyát, minden lélegzetem nehezebbé és ellazultabbá teszi a jobb talpam. teljesen ellazult és kipihent. ... Áthelyezem a figyelmemet a lábszáramra. érzem, ahogy pillanatról pillanatra elnehezedik, átadom a földnek a súlyát.... ellazult a jobb térdem és a combom. egyre nehezebbek. átadom a földnek a súlyukat.... az egész jobb lábam a talpamtól kezdve a csípőmig mozdulatlan és teljesen ellazult. a föld biztonságosan megtartja a lábaimat..... mindkét lábam teljesen laza. a figyelmem most a hátamra irányul. A hátam nehéz. egyre nehezebb, átadom a földnek a súlyát. a hátam teljesen ellazul, és most pihen.... ellazítom a bal tenyerem.... minden egyes ujjam izma, izülete elllazul.... a bal alkarom,.... könyököm,... karom, és a vállam elnehezedik, átadom a súlyukat a lábamon keresztül a földnek..... a hátam teljesen ellazult, és most pihen . Ellazítom a jobb tenyerem...., minden egyes ujjam izma, izülete ellazul.... jobb alkarom,... könyököm,...karom, és a vállam elnehezedik, átadom a súlyukat a lábamon keresztül a földnek.
... lélegzetem egyenletes és egyre mélyebb. a levegő beáramlik az orromon és lefolyik szelíden a hasam aljára.... Ellazítom a nyakamat, és a fejemet...... Az egész testem pihen. teljesen ellazult, és könnyed..... Most teljes figyelmemmel végignézem a testem, kívül-belül.
...
A következő egy percben a csendet, az ürességet, és a tiszta tudat állapotát élem meg. Könnyedén képes vagyok erre. Kinyílok a csendre, A csend magától jön. Helyet adok neki a fejemben.
...
Most véglegesen és őszintén megbocsátok mindenkinek, akivel szemben sértettséget éreztem. Megbocsátok minden megbántást és igazságtalanságot, ami felém irányult. Jó egészséget, harmonikus életet és áldást kívánok mindenkire, akire eddig nehezteltem.
.....Nyugodt és harmonikus vagyok létezésem minden szintjén. tökéletes egységet érzek az ALSÓ ÉNem, a KÖZÉPSŐ ÉNem és FELSŐ ÉNem között. Egy vagyok a létezésem minden szintjének energiájával. Egy vagyok a megnyilvánult formák ősforrásával.
...Most meghivom az ALSÓ ÉNemet arra, hogy együtt teremtsünk életenergia többletet. Gyüjtsünk életenergiát mélylélegzéssel. Mélyen lélegzem. Feltöltődöm életerővel. A testem olyan, mint egy hatalmas kehely. A kehely alján a folyékony fehér fény egy cseppje van. Mineden lélegzetem táplálja ezt a cseppet. Minden levegővétellel a mérete egyre nagyobb. Látom és tapasztalom, hogy a tündöklő fehér fény beáramlik az orromon és lefolyik a hasam aljába. táplálva fénytavamat, a kelyhemet. Mélyen, egyenletesen lélegzem. Ez számomra kellemes és biztonságot ad.
...
...
A folyékony fehér fény teljesen feltölt engem. Kelyhem pereméig feltöltődöm fénnyel. Ahogy mélyen lélegzem tovább, a fény kifolyik a kehelyből, és lecsorog az oldalán. Az egyre növekvő fény kiáramlik, és tündöklő ragyogással tölti be környezetem. A kehely közepéből egy fénysugár szökik fel a magasba, mint egy szökőkút. A felszökő fénysugár cseppekben hull vissza a fénytavam víztükrére. A tó közepéből milliónyi fénysugár szökik fel a magasba, mindenfelé fényzuhatagként esik vissza a telt kehelybe. melynek víztükre így kicsordul. A fény kiáramlik a kehelyből és minden mély lélegzetvételemmel táplálja ezt a végtelen fényáradatot. ...
....Az energia végtelen és mindig bátran meríthetek belőle.
...
Most rendelkezem az életenergia hatalmas többletével, amit megőrzök, amíg újra szükségem lesz rá.
Most FELSŐ ÉNemhez fordulok. Figyelmem a fejem fölötti fényre irányul. FELSŐ ÉNem, a velem született végtelen bölcsesség és erőforrás. Teljesen megbízom FELSŐ ÉNem bölcsességében. Bizalommal fordulok hozzá vezetésért és védelemért. Tudom, hogy FELSŐ ÉNem azért létezik, hogy vezessen és védjen engem. Azért, hogy intuitív bölcsessége utat mutasson életemben. Tudom, hogy képes megvalósítani számomra mindenféle javakat a saját tökéletes szintjén. és megvalósítani azt, hogy ezek az én fizikai síkomon is megnyilvánuljanak. Kérem most az ALSÓ ÉNemet, hogy küldje FELSŐ ÉNemhez a következő kérésemet az életerő többletemmel együtt.:
TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGES VAGYOK A LÉTEZÉSEM TELJESSÉGÉBEN.
TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGES VAGYOK A LÉTEZÉSEM TELJESSÉGÉBEN.
TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGES VAGYOK A LÉTEZÉSEM TELJESSÉGÉBEN.
Most látom magamat tökéletesen egészségesnek, boldogság és nyugalom sugárzik belőlem. Ezt megélem, és benne maradok. ...
Most átvilágítom ezt a képet az összes életenergia többlettel és szeretettel.
Kérem ALSÓ ÉNemet, hogy küldje át kérésemet FELSŐ ÉNemnek. Az imám fellszáll, látom magamat olyannak, aki már megkapta, amit kér. Hálás vagyok érte. Tudom, hogy kérésem már beteljesült a FELSŐ ÉNem tökéletes szintjén, és csak idő kérdése, hogy életemben is megnyilvánuljon. Az imám teljesen fellszállt. Végtelen áldás szálljon le mindenkire, és mindenre.
Érzem újra a testem, mindjárt kinyitom a szemeimet, sok energia, szeretet, és békesség jár át. ezzel megajándékozom a világot. Lassan kinyitom szemeimet, és rövid ideig ülve maradok ebben a békés, tudatos állapotban.
NLP
Az eredeti cím: Using your brain - for a chance (Használd az agyadat a változáshoz)
Jelentése: neuro (idegi), a gondolkodás, viselkedés alapjául szolgáló idegrendszeri folyamatokat jelöli. A lingvisztikus (nyelvi), az idegrendszeri folyamatokat rendszerező, értelmező nyelvre utal. A programozás pedig ezen folyamatok célszerű kombinálását jelenti.
Nem lepődhetünk meg ezen, hiszen egy kaliforniai pszichológus-matematikus és egy nyelvész kitalációja. Megfigyelték, hogy csinálják a zsenik, és azokat az idegi folyamatokat megpróbálhatjuk "eltanulni".
Agyunk minden élményt, minden gondolatot valamilyen érzékszervi rendszerben jelenít meg, képben, hangban, érzésben, illetve ezek kombinációjában. Ezek a modalitások.
Nyelvi játék következik. Mit jelent?
Sötét gondolat, fényes jövő, sziporkázó egyéniség, rózsaszin szemüveg
Itt színekkel fejezi ki agyunk, hogyan működik, hogyan látja az elvont dolgokat.
Távol tart magától, közeli kapcsolat
Agyunk itt a probléma milyenségét a távolsággal kódolja.
Óriási probléma, nagy nehézség, pitiáner ügy, felfújja az ügyet,
Ez a tipikus "más szemében a szálkát is észreveszi, magáéban a gerendát sem látja". agyi látásmód a problémamegoldásban, itt a mérettel manipulál.
De agyunk operál az alakkal: magas eszmefuttatás, szétfolyó beszélgetés,
színekkel: szürke kisegér, színes egyéniség,
az élességgel: ködbevesző emlék, feledés homálya, élesen emlékszem rá..., tisztázzuk a dolgokat, homályos magyarázat,
a hanggal: harsány színek, csendes megemlékezés,
hőmérséklet érzettel: meleg szavak, meleg szívű, hideg szépség,
ízekkel: édes ifjúság, keserű valóság
Ezek a szubmodalitások.
Agyunk szó szerint a szubmodalitások sesgítségével csoportosítja, kódolja élményeinket. A szubmodalitást változtató eljárásokkal közvetlenül változtathatjuk meg magát a programot, azt, ahogyan gondolkozunk, és reagálunk az eseményekre, amelyeket átéltünk.
Agyunk egyetlen esetből is képes egy életre beprogramozni valamit, amitől aztán nem tudunk megszabadulni, illetve ha megismertük működését, akkor az NLP-vel ugyanolyan gyorsan át is tudjuk programozni magunkat.
Nem véletlen a számítógépes hasonlat. Ott is a gép azt csinálja, amit programoztunk neki, és nem azt, amit szerettünk volna, hogy csináljon. Ha utasításunkat a megfelelő formában közöljük vele, akkor annak megfelelően fog működni.
Nézzük meg, mit csinálhatunk élményeinkkel.
Fényerő szubmodalitás
*** Idézz fel egy nagyon kellemes múltbeli élményt, talán valami olyasmit, amire már régen nem gondoltál. Emlékezetben utazz vissza abba az időbe, és közben ügyelj, hogy azt lásd, amit akkor láttál, amikor az eredeti esemény történt. .... Ezután módosítsd a kép fényességét, és figyeld meg, hogyan változik meg ettől az érzésed. Fokozatosan fényesítsd, majd fokozatosan halványítsd el, hogy a végén már alig lásd. Azután fényesítsd fel ismét. Figyeld meg, az érzéseid változását.
*** Most képzelj el egy kellemetlen emléket. Valami olyasmit, ami időnként eszedbe jut, és rossz érzést okoz. Halványítsd el a képet még jobban. Ha eléggé lecsavarod a fényességet, nem zavar többé.
Ezekben az esetekben a fényesség submodalitással dolgoztunk. Mindenki megfigyelheti, hogy a saját agya hogyan reagál a fényességi viszonyokhoz. Általában a fényesség erősíti az érzéset (a rosszat és a jót is) a halványítás gyengíti. (Kivétel: naplemente, hajnalhasadás, gyertyafény...)
Most figyeljük meg egy másik szubmodalitás változtatás hatását.
Képméret szubmodalitás
***Képzelj el egy másik kellemes emléket, és változtatgasd a kép méretét. Először nagyítsd egyre nagyobbra, aztán kicsinyítsd egyre kisebbre és figyeld meg, hogy változnak ettől az érzéseid.
Általában a nagyobb képtől erősödik, a kisebbtől pedig gyengül.
Ha egy kép nagyon megnő, irreálissá, nevetségessé válhat. Ezt felhasználhatod kellemetlen élményed "kinevetésére", hiszen ha "felfújod" a problémát, az nevetséges is lehet.
Mozgás, mozgatás
Most nézzük a mozgást, hogyan hat.
*** Válassz egy rossz emléket. Fuss rajta végig a szokásos módon, hogy lásd, gyötör-e még. Most pergesd ugyanezt a képsort visszafelé, a végétől az elejéig, mintha visszatekercselnéd a filmet. Nagyon gyorsan, egy percig tartson csupán. Ezután játszd le ismét előrefelé. Ugyanolyan érzést vált ki az emlék, miután visszapergetted?
Zenei aláfestés
Pl. bosszantó emlék alá cirkuszi zene.
Nézetek
Pl. Nézd az én szemszögemből.
Pl. "Felülemelkedhetünk" a dolgokon.
Asszociált, * a saját nézőpontom, ugyanazt látjuk, magunkból csak a kezünk, törzsünk,...
Disszociált, * nem a saját szemszögünk, kívülről nézzük, magunkat is látjuk. mintha filmet néznénk magunkról. (pl. iszonyoknál), vagy fél a kutyától, izgalmas kellemes cselekménybe bejön a kutya....
Színek
Mozi fekete-fehér, vagy színes.
Az egész testünk holografikus képe tükröződik kisebb testrészeken, úgynevezett mikrorendszereken, kisebb területeken, ahol az egész rendszer működésében beállt változások, egészségügyi problémák, energetikai egyensúlyvesztési állapotok letükröződnek, jeleznek, általában még azelőtt, hogy azok komoly testi-lelki elváltozásokat okoznának. Ezeken a kisebb testfelületeken az egyensúlyvesztés jelei leolvashatók, diagnosztizálásra felhasználhatók, sőt, a zónákon végzett manipulációkkal -- masszázzsal, speciális kezeléssel, energiapótlással -- az egyensúlyi állapot helyreállítható, így az egészség megőrizhető, illetve visszaszerezhető. Azt a területet, amelyen ez az oda-vissza tükröződési folyamat végbemegy, nevezzük reflexzónának.
A reflex= tükröződés, visszaverődés, válasz és a zóna= övezet, sáv, területrész.
Térjünk vissza egy pillanatra a holografikus megjelenéshez. A hologram speciális kép, amelynek főbb jellegzetessége, hogy a leképzett idom szinte "körbejárható", térbelinek ható alakzatot mutat a képen.
Másik nagyon fontos jellegzetessége, -- témánk szempontjából -- hogy a képet szétdarabolva minden egyes kis darabon az eredeti nagy kép teljességében látható. (holografikus, holo= teljes, egész, grafikus=rajzolat.)
A képet még tovább darabolva csak részletgazdagsága szenved csorbát.
Ilyen reflexzónák, amelyek a szervezetünkről teljes, kicsinyített képet mutatnak, testszerte találhatóak. Legismertebbek a talp, a tenyér, a fül, a szivárványhártya (írisz), az orr, az ajak, a nyelv, a fogazat, szájüreg zónái. (És amiről még nem tudunk!)
Ha belemélyedünk vizsgálatukba, fontos azonosságot fedezhetünk fel bennük. Nevezetesen mindegyik képen embrionális alakzatban látható a testünk.
Ez felveti -- a tudomány fejlődése megerősítheti -- azt az elképzelést, hogy a reflexzónák még embrionális korban, az őssejtek differenciálódása előtt keletkeztek, amikor még minden egyes sejt az összes információt magában hordozta.
Hasonlóan a megtermékenyített petesejt osztódásakor tapasztaltakhoz, az osztódásokkor azonos sejtek keletkeznek. A szedercsíra állapotot elérve megkezdődik a differenciálódás. Addig bármelyik sejtből bármi lehet még, sőt ha ekkor "elveszünk belőle" néhányat, az embrió egészségesen fejlődik tovább. (Ez a klónozás egyik lényege is, valamint az ikerterhességek egyik magyarázata. Az egyik sejtosztódási fázisban elkülönül egy vagy több sejt, és önálló egységként, egypetéjű ikerként fejlődik tovább.)
Nézzünk egy lehetséges elméletet:
A differenciálódás kezdetén a Nagy Szervező rámutat az egyik sejtre, hogy "belőled lesz a kéz", belőled a láb, a szem, stb. Az egyes sejtek az összes információval a tarisznyájukban elindulnak feladatukat teljesíteni, és akkortól specializálódnak, egyes információkat "elfelejtenek", másokat részletesen kidolgoznak. Minél speciálisabb egy sejt, annál kevésbé részletes benne a test leképzése. (pl. ilyen kevésbé részletes térképet tartalmaz a nyelv, az ajak, az orr)
További érdekességet fedeztem fel. Szinte mindegyik reflexzóna központi, kiinduló területe a Napfonatnak felel meg. Van-e összefüggés Grandpierre Attila kutatásának eredményével, mi szerint a Napból érkező sugárzás információhordozó elektromágneses rezgés, a közös Életerő hordozója? A Nap lenne a Nagy Szervező? Ez magyarázná az ősi hitet, mely szerint a Napistent tartotta teremtőjének minden ősi kultúra embere.
1974-től Fitz-Albert Popp bebizonyította, hogy létezik egy gyenge biofoton sugárzás, amely a DNS-ből ered, a lézerfényhez hasonlóan együttrezgő fényhullámokból áll.
Ez a fény adhatja azt a finom életenergiát, az életerőt, azt a szervező energiamezőt, amely a szervezetet egységessé teszi és egységként fenntartja.
Az egyes reflexzóna térképeket tanulmányozva -- a leképzés részletességét figyelve -- még az őssejtekből kialakult zónák egymásutánisága is valószínűsíthető.
Nekem úgy tűnik, hogy elsőként az írisz, majd a fül, talp, tenyér alakulhatott ki.
Egykor világszerte elterjedt volt az a hiedelem, hogy a szemgolyó közepében egy apró emberke lakik. Erre az elképzelésre utal egyébként a latin eredetű pupilla szó is, amely kislányt, babát jelent. (ezt ma már nem a szivárványhártyára, hanem csak a közepén található nyílásra értik.) A németek Der Mannlein-nek "emberkének" hívják, az arabok inszán al-ain-nak "a szem kis emberének", a héberek bajt ajin-nak, "a szem lányának", a spanyolok pedig el nina del ojó-nak, "a szem kislányának". (Forrás:Yliaster Daleth: Magicon, A mágikus szem)
Vajon ez a hiedelem az ősi tudást mentette át az utókorra, vagy csupán a másik ember szemébe nézve magunk kicsinyített mását látva alakult ki?
Ilyen mikrorendszer nagyon sok található testünkön. Legismertebb a talp, - pontosabban a láb - a tenyér, - kéz - a fül, az irisz, a nyelv, az ajak, a fog, a szájüreg, a skalp, stb.
Ne higgyük, hogy ez a modern kor felfedezése. Legfeljebb újra-felfedezésről beszélhetünk. Nagyon sok emlék őrzi ennek az ősi tudásnak az emlékét.
Egyiptomban talp-reflexzóna masszázst ábrázoló domborműveket találtak. Ugyancsak Egyiptomból származik - egy különleges "fényképszerűség" amelyről nemrég jöttek rá, hogy egy szem íriszét ábrázolja.
Előkerültek indiai, tibeti, maya ábrázolások, és a legjobban megőrződött kínai akupunktúra rendszer is.
Az itt látható talpkép "Buddha lábnyomának ábrázolása a szerencse-jelekkel". Általában ábrázolása magát Buddhát helyettesíti, neki feleltetik meg. Valóban egész testünk, sőt, lelkünk állapota is kiolvasható a reflexzónákból, "helyettesíthető" önmagunkkal.
A modern tudomány azóta foglalkozik a reflexterápiával behatóbban, amióta az agyat "térképezi". Az agy "térképén" egyes testrészek kitüntetett nagyságú területtel képviseltetik magukat. Érdekes módon ezek megfelelnek a reflexzóna-terápiából ismert területeknek.
Mint láthattuk, a tudomány őrületes léptekkel fejlődik. A XX. században talán leglátványosabban a kémia, a gyógyszertan fejlődött. A harmincas évek taktikájának köszönhetően odáig jutottunk, hogy napjainkra gyógyszer nélkül sem orvos, sem beteg nem tudja elképzelni a gyógyítást, gyógyulást. Sőt, sokszor a gyógyító munka csupán gyógyszer felírásra szorítkozik. A harmincas évek társadalombiztosítási rendszerével lobbyzó gyógyszergyárak ezt azzal érték el, hogy akkoriban az orvosok a betegbiztosítóval szerződésben voltak, azok pedig csak akkor fizették ki az orvosok járandóságát, ha gyógyszert írt fel a betegnek. (Családi gyűjtés) Napjainkra mégis több beteg ember van, mint régen. Az összetétel változott. A jó higiéniának köszönhetően a járványok sokkal ritkábbak, viszont a stressz betegségek (érrendszeri, szív-, idegrendszeri, rák stb.) száma jelentősen nőtt. Ez a rohamosan terjedő "civilizáció"-nak, a légszennyezés elterjedésének, az élelmiszeranyagok adalékainak, a vegyszerszennyezésnek és az elektroszmognak köszönhető. Manapság nemcsak a csillogó-villogó műszerek végén lógó beteg, és a düledező kórházak ellentmondása zavarja az embereket jó közérzetét, hanem az egyre több helyen felbukkanó kétség, vajon jó úton járunk-e, hiszen a teljesen jó szándékkal "kiírtott" betegségek helyett egyre újabbak ütik fel fejüket, legtöbbször pont az igyekezetünk következményeként. Erről inkább álljon itt alább egyik kedves barátom cikke, nála jobban nem tudnám - például a védőoltások dillemmáját - megfogalmazni. Ha mindezt végiggondoljuk - és még a génmanipuláció réméig nem is jutottunk - egyre jobban érthető, hogy az emberek egyre nagyobb tömege fordul a természet, a természetes gyógymódok felé. A műszerek, a technika között valahol elveszett a lényeg, az Ember, a Lélek, a Szeretet. Egyre többen munkálkodunk a visszaszerzésén.
Az ember amióta a Földön él több-kevesebb egészségi problémával küzdött. E problémákat igyekezett megoldani az éppen aktuális fejlettségi szintjén. Érdemes áttekinteni honnan jöttünk, hová tartunk.
Az ősi messzeségből csak nagyon kevés emlékünk van. Inkább csak következtetni tudunk az egészségi állapotokra, valamint a betegségekre és gyógyításukra az ásatási leletek, barlangrajzok, vésetek alapján.
Valószínű, hogy az ősember orvosló fejlődése a fájdalomérzet megszüntetésével kezdődött. Az ősök legáltalánosabb problémái a sebesülések és a szülés voltak. Az ősi társadalmakban - és a mai úgynevezett "primitív" népeknél is - a legfejlettebb a sebészet és a szülészet. Már akkor kifejlődött a reflexterápia, amivel a fájdalmakat enyhíteni tudták, valamint a természetben élő nép a növényekkel gyógyítást - fitoterápiát - fedezhette fel, mint kézenfekvő megoldást problémáira.. Az orvoslás empírikusan, megfigyelések alapján fejlődött. A legrégebbi (neolitkori) emlékünk is a franciaországi "terhes nő" szarvasagancsba vésve.
Később, a jégkorban elterjed a kannibalizmus. Ekkor szert tehettek anatómiai ismeretekre. A kannibalizmust terjesztette a hit, miszerint az elfogyasztott szerv növeli valamely képességüket. Például agyvelő elfogyasztása hosszú életet biztosít, szíve a harci képességeket, heréje a nemi képességeket növeli, valamint "energiája" átszáll a hozzátartozókba. Az ősi népek az élet székhelyét a velőkben, csontvelőkben képzelték. A kínaiak a vesében, amely a velők ura. A borneói dajaktörzsek szerint a gondolkodás szerve a has, a léleké az egész test. Az álom és betegségek úgy támadnak, hogy a lélek kilép a testből, különösen, ha az illető megijed. A betegségek oka tehát a lelket zavaró erő. Érdekes analógia a mai pszichoszomatikus betegségfelfogással. A gyógyszerekkel és varázslással az elkóborolt (elijesztett) lelket csalogatták vissza a testbe.
Az őskori ember még nem szenvedett az úgynevezett "civilizációs" ártalmaktól. - anyagcserezavartól, idegességtől, TBC, - . Általában súlyos sebektől, vérveszteségtől, vagy aggkori gyengeségtől haltak meg. Köszvényes elváltozásokat azonban találtak.
A belső szervekből származó fájdalmakat magasabb hatalomnak tulajdonították, titokzatos lelkeknek, égitestek hatásainak. Hitük szerint általában az "erők" haragjukban sújtották az embert a betegséggel. Ezeket a lelkeket, kozmikus erőket kellett kiengesztelni a gyógyulás érdekében. Ezért érthető, hogy a gyógyító emberek a varázslók, papok, sámánok voltak. A mai indián törzseknél is megfigyelhető a természetes gyógynövényekkel gyógyítás és a misztikus beavatkozások (varázsszavak) keveredése, illetve együtt alkalmazása. Az indián gyógyító ember az erdőket, mezőket járja, és akit a Nagy Szellem kiválaszt, azt megtanítja gyógyító erejű dalra (mantrára), s ezzel varázslóvá avatja őt. Sőt, meghalt nagy varázslók lelke is beköltözhet a kiválasztott gyógyítóba. (reinkarnáció hite) Ha a varázslót beteghez hívják, az teljes felszerelését, a varázsláshoz és a rossz szellemek kiűzéséhez szükséges eszközeit táskájába téve megy gyógyítani. A beteg ágyánál feldíszítve, esetleg rikító színekkel ijesztőleg kifestve magát, vagy szörnyalakú famaszkot téve arcára, nyakán és mellén amulettekkel, kezében madáralakú csattogtatóval és a csontos varázsbottal a beteg megtekintése és vízzel való behintése után a szellemtől tanult ének vad hangjai mellett szédítő táncba kezdve nekiesik a betegnek, meggyúrja, vízzel behinti, szájával a fájós részre tapadva igyekszik kiszívni a betegséget. Közben gyógynövény főzetet itat vele, vagy bizonyos szereket éget, füstöl el. Mai szemmel komplex természetgyógyászati kezelésben részesítette. Masszázs, gyógytea, relaxáció, vákuum a fájó területen, esetleg nemeskőgyógyászat (amulett-terápia), légzésterápia. Ma is ismerjük és használjuk az amerikai bennszülöttektől megismert lázcsillapító és narkotikus szereket. Alkalmaztak hashajtó füveket, fürdőket és masszázst. A lázas betegeket árnyas helyre fektették, nagy levelek alatt izzasztották, folyékony diétára fogták. A tatárok a lázas embert a lóra kötötték, izzadtra nyargaltatták. A Malakka szigeti törzsek kálmosgyökérrel itatják a gyomorbetegeket, méhviasszal gyúrják meg a reumásokat, csonttöréseknél madárcsontból készült pépet öntenek a sérült helyre. A Fülöp szigetek bennszülöttjei daganatok eloszlatására a daganak kivágott részeiből friss darabokat ültetnek a bőr alá. (Ezen alapszanak az oltások, és "sajátvér" kezelések) "Primitív" törzsek végeznek császármetszést asszonyaikon, a fertőzés veszélye nélkül. A vajúdó nő hasát pálmaborral lemossák, majd kiizzított vaskéssel a has közepét és a méhet átvágja. A vérzést tüzes vassal csillapítják. A hasfali seb gyorsan beheged. A Húsvét-szigeteken is találtak szülést és szülészeti beavatkozást ábrázoló kőrajzokat. A fájdalomcsillapítás narkotikus italokkal, füstölőkkel történt.
Legkezdetlegesebb "műtét" sebet ejteni a bőrön, hogy a betegség okát kibocsássák. A pangó vért, vagy gennyet távolították el? Utána sárral tapasztották be a sebet.
Az ősember is végzett például koponyalékelést. Gyógyult betegek csontjai árulkodnak erről. (mai tudásunk szerint)
Mivel ebben a történelem előtti korban még írásosság nem volt, a tudás szájról-szájra öröklődött, és a mai orvoslás alapjává lett. Nem véletlen, hogy erről a korról adatokat a régészet és a néprajztudomány szolgáltathat.
Bár már a neandervölgyi ősök megkövült maradványai között is találtak gyógynövénykötegeket, írásos emlékeink csak későbbről (agyagtábla, papírusz) maradtak fenn.
Az egyik legrégibb kultúra, a Tigris és az Eufrátesz között. Az ékírással, és az egyiptomival egyidős, Kr. előtt harmadik, vagy ötödik évezredben virágzott. Történetük cseréptáblákon maradt fenn. Az orvosi rendet Mezopotámiában a papok kasztja képviselte. A kaszt tagjai közé bárkit felvettek, és kiképzés után folytathattak orvosi gyakorlatot. Az orvosi terápiával együtt tanították a teológiát, mágiát és csillagászatot is. A Tigris és Eufrátesz népei néztek először az ég felé (?), fejlett csillagászatuk volt. A csillagokra vezették vissza minden keletkezés, növekedés, betegség, elmúlás létét. "Betegséghatározót" hoztak létre. Érdekesség, hogy a páros szerveket külön-külön vették figyelembe, például a jobb fülön, vagy a balfülön lévő betegséget külön írták le. Két fő csoportja volt a gyógyítóknak: a "késesek" - a sebészet, és a mágusok. Ha a műtét nem sikerült, a sebész kezét levágták. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a füleknek, a gondolkodás szervének tartották.
A gyógyító eljárások általában misztikusak voltak. Céljuk volt elhárítani a gonosz szellemet, és a jó szellem barátságát megszerezni. Lényegében szuggesztív kezelés, ehhez még masszíroztak vagy gyógyitalokat rendeltek, amit a beteg anyja is el tudott készíteni. Az egyik cserépírás tanúsága szerint:".. olyan, mint a beteg anyja, készítvén az egészség vízét".
Divat volt az is, hogy a beteget a piactérre vitték s a járókelőket kérdezgették, volt- e már hasonló bajuk, és mivel kezelték azt. Az agyagtáblákon fennmaradt néhány gyógyszer neve, - ricinusolaj, mirha, ópium... -, ásványi gyógyszereket is ismertek, s azokat a hét ismert égitest szerint csoportosították. Nem tudjuk, miként alkalmazták azokat.
A Nílus völgye adott otthont a piramisok, múniák, szfinxek népének. Egyiptom hagyományai nem annyira Ázsiával függenek össze, hanem Ómexikó, és Ó-Peru hagyományaival. Az egyiptomi írás legrégibb alapja a hieroglifák. Papírusztekercseken maradtak ránk orvosi tartalmú könyveik is. Hitték a lélek halhatatlanságát, a reinkarnációt, ez volt a balzsamozás szokásának alapja.
További fontos részleteket tudhatunk meg a kor szobrászati, festészeti emlékeiből, a régi római és görög írók műveiből, és Mózes könyveiből.
Innen tudhatjuk meg, hogy az egyipomiak a tudományt és művészeteket Istentől sugalmazottnak tartották. A tudatlanság egyet jelentett a halállal. A kor kiválóságai - Tálész, Hippokratész, ... - nem sajnálták az időt, hogy egyiptomi főpapok szájából közvetlenül hallják a bölcsességet. A templomok nemcsak a vallásos kultusznak, de a tudománynak is csarnokai voltak. Itt lehettek a legrégibb főiskolák, laboratóriumok és kórházak is.
Az orvostudományt égi eredetűnek hitte az Ebers-papirusz írója is, így ír: "Kezdődik az ember minden testrésze számára való orvosságok elkészítéséről szóló könyv. ...Szavakat sugalmazott nekem a mindenség ura, hogy minden istenség szenvedését és mindenféle halálos bajt elűzzek..."
A Genezis-ből kitűnik, hogy laikusok is foglalkoztak orvoslással.
A gyógyítót "életet bíró ember"-nek nevezték, nevéhez a "sennu" címet tették,mely a legrégibb orvosi címzés lehet, azt jelenti, hogy tudományos. A ma használatos medicus szó medh tövéből ered, melynek jelentése bölcsesség.
Az egyiptomi papoktól mégis nagyon kevés maradt ránk. Ennek oka lehetett a szigorú titoktartási kötelezettség. Az egyiptomi titoktartás istene Moth, ez a szó az indogermán halál szóval azonos tövű. A hallgatás istenének szentelt barackfa leveleiből és magvaiból állították elő azt a mérget, amivel a fecsegőt eltették láb alól. (kéksav-cián nyerhető belőle)
A papi hierarhia nyolc szintű volt. Elsőbe a jósok tartoztak, az utolsóba a pastoforok, az orvosi könyvek őrei.
Mégis előkerült néhány papirusz, amelyek tartalmából képet kaphatunk a kor egészségügyéről. A Flinders-papirusz nőgyógyászati recepteket és ráolvasási formulát és állatorvosi recepteket tartalmaz. Van benne három fogamzás elleni szer és egy diagnosztikus próba a terhesség korai felismerésére. A nő vizeletével megnedvesített földbe búza-, és árpaszemeket ültetnek. Ha a búza csírázik ki, fiú lesz a magzat, ha meg az árpa, akkor leány. Nincs terhesség, ha nincs kicsírázás.
Az Ebers-papiruszokból kitűnik, hogy már kb. Kr.e. 3500-ban hajnövesztők voltak használatban. Fejlett volt a fogápolás. Vagy hiánytalan fogsorok, vagy aranygolyókkal pótolt fogsorok kerültek elő a megtalált koponyákban. Hitük szerint minden bajnak a rossz istenségek és a bepiszkolódás az oka. Havonta egyszer böjtöltek, és háromszor gyógyszerekkel méregtelenítették magukat. Egy hashajtónak a fennmaradt recept szerint uborka, tömjén, mastix, málna, ciprus, stirax, calmus, aloe és meknungyanta voltak alkotórészei.
A testet négy elemből állónak tekintették. Az életadó a levegő. A szimmetrikus testrészeknek az egyiptomiak sem tulajdonítottak azonos működést. A test baloldala a halál, a jobboldala az élet szolgálatában állnak.
Sok kőbevésett emlék őrzi szülések, különböző műtétek, körülmetélések emlékét. Találtak talpmasszázst ábrázolót is. Gyógyító eljárásaik közt szerepelt az érvágás, és a marhaszarvból készült eszközzel végzett köpölyözés. Érdekesség: bizonyos - nem azonosított - eljárással készített írisz"fotót" találtak. A szem egyébként is fontos, kiemelt szervük volt.
Felismerték, hogy legjobb a változatos vegyes táplálkozás. Magas fokú volt az általános hygiénikus ismeretük. Tiltották a nehezen emészthető babot,, a sót és hagymát, a halat, a tengeri állatokat és a disznót. Marhát - egészségügyi ellenörző vizsgálat után kimérhettek. A Nílus vizét felforralták, és meg is szűrték. Napjában többször is fürödtek, a lakást illatos növényekkel füstölték, különösen járványok idején, ekkor az utcákon is máglyákat raktak illóolajos növényekből.
Növényi, állati és ásványi eredetű gyógyszerről tettek említést a papíruszok. A növények: koriander, édeskömény, tárnics, beléndek, boróka, gránátalma, szenna, kakukkfű, üröm, Az ásványi anyagok: aluminium-hidroxid, réz, vas- mész, magnézium-hidroxid, higany, az állati termékek: méz, ökörmáj, viasz, állati zsírok.
Ős-Mexikó és Ős-Peru művészeti emlékein talált motívumoknak az egyiptomiakkal való hasonlósága, az analóg építészeti stílus, a közös piramisépítés, az írás azonos fejlődése valószínűvé teszik, hogy Amerika ősbirodalmainak műveltsége Egyiptoméval közös forrásból táplálkozott. Amerika őskorának orvosi ismeretei mégis inkább a babiloni asztrális orvostudománnyal való rokonságot mutatják.
Amerika ősi népeinél az orvosi ismeretek művelése szoros összefüggésben állt a vallásos kultusszal. Talán még kifejezettebben, mint Egyiptomban, amit a helyi viszonyok magyaráznak. Hosszú száraz évszakokra taratós esőzés, ennek nyomán meg tömérdek megbetegedés jött. Nem csoda, ha legfőbb betegségokozónak a vizet, illetve az eső istenét, Quaxolotl-ot tekintik. Aki az őróla elnevezett hónapban született, el lehetett készülve, hogy vak, béna, kiütéses, vagy rühes lesz. A klímának fontos egészségügyi szerepe időjósokká tette a paporvosokat.
A paporvosok templomokban éltek s e templomi iskolákban nevelték utódaikat. Istenük az orvosisten, a Quetzalcoatl, a szélisten. A betegségek istene Xiuhatlatl, a szülésé a Holdisten, kinek fejére csigát rajzolnak, az anya méhéből kibúvó gyermek jelképét. A halál istene Kukulcan, akit madárral és kígyóval ábrázoltak.
Isteneken kívül még gonosz varázslók befolyásolhatták az ember egészségét. Ezek ellen ellenvarázslat segített. Terápiájukat ez a misztikus kóroktan képezte. Sok esetben a ráolvasáshoz, valamint a betegségnek - a mai indián terápiában is alkalmazott - kiszívásához folyamodtak. Gyógyszereiket inkább a külsőleg látható megbetegedésekben használták. Így foghúsgyulladásnál sós paprikát, a foghúzás után sót. Fejfájás ellen a cocoiatic-levél füstjét szagoltatták. Ismerték a gőzfürdőt, és a masszázs hatásait, mely dörzsölés, csipkedés és gyúrás formájában volt divatos.
Szülésnél természetellenesnek tartották az ikerszülést, a magzatokat ilyenkor elpusztították.
Következtethetünk arra, hogy operációkat is végeztek. A múzeumokban őrzött antropomorf vázák legtöbbje orrukon, ajkukon vagy lábukon megcsonkítottakat mutat. Bár ez utalhat betegség, büntetés, sebesülés ábrázolására is, de tudunk róla, hogy a sebeket aloé-lében mosott emberi hajjal varrták össze és kaucsukkötéssel fedték. Ez műtétekre utal.
A legtöbb nyom a gyógynövények alkalmazásáról maradt fenn. Az "Indák első orvosa" címmel megtisztelt Francisco Hernandez 1570-ben érkezett az Újvilágba. Hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött a mexikói gyógynövényekről, az ősi gyógymódokról, az ősi kultúráról. 16 kötetes műve sajnos csaknem teljesen megsemmisült.
Néhány gyógynövény a mexikói népi orvoslásból:
A mexikói mocsárciprus. Fanyar, keserű gyantájával sebeket, fekélyeket, mindenféle bőrbetegséget kúráltak, de használták fogfájás és köszvény ellen is. Kége vizelethajtó. Leveleit bőrviszketegség enyhítésére alkalmazzák. Megfázás, mellkasi bántalmak, például bronchitis gyógyítására a feldarabolt mocsárciprus fát egy gödörbe rakva és földdel letakarva meggyújtották. A föld alatt elégő és a földdel elkeveredő gyantás fából egy szurokhoz hasonló anyag keletkezett. Ezt rakták a beteg mellkasra.
Az avokádó. Olajban, vitaminokban, tápanyagokban gazdag gyümölcsét főként salátának és köretnek eszik ma is. A termés húsa elfogyasztva afrodiziákum, sérülésekre kenve jó sebforrasztó. Kérgének főzetét régóta belső élősködők kiűzésére alkalmazzák. Elpépesített magvaiból készített kenőcsöt bőrpirosítónak használták. Fogfájás csillapítására egy kis magdarabkát helyeztek a lyukas fogba. A termés finom olajával kiszáradt, kirepedezett bőrt kezeltek.
A Bocconia fajokat a legősibb érzéstelenítők közé sorolhatjuk. A terméséből kipréselt olaj szétoszlatja a daganatokat, eltünteti a tályogokat. Csípős és összehúzó anyagokat is tartalmaz. A kéregtől megfosztott hajtásokból a szem gyulladásos, fekélyes betegségét gyógyító szert lehet készíteni. A növény nedve és a gyümölcs is szélhajtó és a megfázásos betegségek gyógyítója. Az összezúzott levelek hegesítik az elhanyagolt sebeket és szétoszlatják a szemölcsöket. A sárga tejnedvét tették a bőr alá az operáció előtt, helyi érzéstelenítés céljából.
A varázsmogyorófélékhez tartozó ámbrafa gumiszerű gyantája volt az első rágógumi, amit leheletillatosítónak és a fogak konzerválása végett rágtak. A folyékony balzsammal vérhast kezeltek, hasmenést csillapítottak és hurutos megbetegedéseket kúráltak. A balzsammal készült ital segíti az emésztést, erősíti a hasat és a daganatokat is szétoszlatja.
A mikulásvirág szép mexikói virág, tejnedvét orbánc és mindenféle bőrbetegség gyógyítására használták. Lángvörös murvaleveleinek főzetét szoptatós anyákkal itatták, hogy több tejük legyen. A tejnedvet szőrtelenítésre használták.
Még a gyapot is gyógynövény.Egyes fajok levél- és virágfőzetével torokgyulladást, pirított magjával vérhast kezeltek. Ősi magzatelhajtó.
A trópusi dinnyefa, papaya. Sárgadinnyére emlékeztető termése nagy értékű vitaminokat, tápanyagokat tartalmaz. Ételnek, italnak, nyersen és főzve egyaránt fogyasztják. A növény csaknem minden része gyógyhatású. Főként bélférget és rákbetegségek ellen használták. Tejnedvével égési sebeket, középfülgyulladást kezeltek. Manapság a pollenallergia súlyosabb eseteiben orrcseppnek alkalmazzák az idegen fehérjék feloldása céljából.
Ismerték a szágót idegnyugtatóként, egyes fenyők leveléből forrázott teát gyomorpanaszokra, a duglászfenyő fiatal hajtásrügyeit nemi baj ellen, A szarszaparilla örökzöld cserjének a gyökerében lévő hatóanyagok a nemi baj és a köszvény legősibb gyógyszerei. A yukka-fajok magvainak szélhajtó hatását ismerték, A filodendron érett terméseiből préselt nedv az izületi gyulladás szere. A szent tea egy borsfaj. Illatos leveleit főként helyi érzéstelenítésre, fej- és fogfájás csillapítására használták. A fekete fűz kérgéből ősi lázcsillapító és orbánc elleni szer készült. A mexikói dió leveleit felmelegítik, és a reumás testrészekre téve enyhítik a fájdalmat, csökkentik a gyulladást.
Íme néhány ősi idők óta máig fennmaradt gyógyszer. Napjaink emberein is sokat segít. (Tehát elsősorban fitoterápiát, balneoterápiát, masszázst alkalmaztak, valamint a ráolvasások bizonyos pszichoterápiának felelhettek meg. )
A tibeti orvoslás is a gyógyító istenek segítségével, illetve a lámák által történt. Az orvoslás természetesen misztikus elemekkel keveredik.
A tibeti misztika metafizikai háttere az ősi Véda-tanítás: egyetlen valóság a lélek, minden egyéb - az egész anyagi világ, a testünkkel együtt - csak káprázat: mája. Az anyagi világ mulandó, míg a lélek halhatatlan, volt és lesz.
A sámán repülni tud, a guru kiléphet saját testéből, a tulpa varázslattal életre keltett árnyalak, a tulku nem önmaga, hanem újjászületett elődje, a padma pontosan látja előre a jövőt, ....
A "tibeti mágus" még az indiai jóginál is nevezetesebb gyógyító. Az ősi tibeti gyógyítás bámulatosan magasrendű, egyetemeiken fejlett orvostudományt tanítottak. Orvos lámák páratlanok a gyógynövények gazdag ismeretében, kínai és indiai alapokon nyugvó tudásuk gyógyító hatását megsokszorozzák varázsos képességeikkel. - írta róluk Szkander bég alias Kőrösi Csoma Sándor.
Szerintük a gondolat és értelem székhelye a szív. Az ősi orvostudomány alapvető elve, hogy megkülönbözteti a hideg és meleg betegségeket, és eszerint gyógykezeli őket. Továbbá a betegségek nagy részének lelki okokat tulajdonít. Öt szellemi okra vezet vissza: 1. a vágy, 2. a düh, 3. a tudatlanság, közöny, 4. a féltékenység, irigység, 5. a fösvénység, fukarkodás bármivel, amire az egészséges életnek szüksége van. A lélek bajait mantrákkal gyógyítja. A legismertebb : Om mani padme hum. Jelentése: Kincs a lótuszban, vagyis az emberi lélek a világtérben. Rituális lélegzési módszerrel ejtik ki, sokszor egymás után.
Egyébként sok betegséget a láztól származtatnak, a lázat pedig a gonosz szellem hatásának tulajdonították. Ősidőkben a beteg mellé élő állatot fektettek, hátha a szellemet sikerül átcsalni az állat testébe. Későbbiekben az életnedvek ("szél", "epe", "nyálka") keveredését, és az előző életben elkövetett bűnöket okolták a betegségekért. A rendellenességet kiváltó feltételek: az évszakok okozta hatások, a kórokozók hatása, a nem megfelelő étrend, és a helytelen életmód. Ezek a nedvek egyensúlyának felborulásához, végsősoron betegséghez vezet.
A diagnosztizálás főleg nyelv megfigyeléssel, vizeletvizsgálattal, pulzustapintással, és kikérdezéssel történt. Hatféle pulzust különböztettek meg. A három piros pulzust a jobb, a három sárgát a bal kéz tövén figyelik, és azt tanították, hogy minden szerv egy-egy pulzussal áll kapcsolatban, úgyhogy az illető plzusveréséből a szerv beteg vagy egészséges voltára, illetőleg a betegség nemére lehet következtetni.
Szerintük a máj, bőr, szív és érzékszervek betegségei általában melegek, az emésztési zavarok viszont hideg betegségek, de minden betegségnek van forró és hideg fázisa. A meleg betegségek a Nappal, illetve a tűzzel állnak kapcsolatban, a hideg betegségek pedig a Holddal, illetve a Vízzel. A meleg betegségeket hideg szerekkel gyógyítják és megfordítva.
A terápia fő ágai: megfelelő táplálék, helyes életmód, gyógyszerek és külső gyógymódok. Sebészetük viszonylat fejletlen, mert szerintük nem a helyi bajt kell kezelni, hanem a szervezet egészét. A tibeti gyógyreceptek száma tízezernél több. A gyógyszerek eredet szerint a következők: fémes- és szerves orvosságok, ásványok, orvosi kövek, orvosi fák, orvosi olajok, főzetek orvosi gyümölcsökből és virágokból, növényi gyógyszerek főként orvosi növénylevelek, és állati eredetű gyógyszerek.
A húsz leggyakrabban használt szer: szerecsendió, kínai lógesztenye, kínai aranka, üröm, gardénia, kender, porított vas, porított arany, rézrozsda, gipsz, porított mészpát, ginzeng, kömény, malachit, macskamenta, indigó, édesgyökér, ebvészmag, mósusz és aggófű. A szerecsendió meggátolja a "levegő" elhatalmasodását, a lógesztenye hánytatószer, az aranka és az üröm a tüdő "meleg" betegségei ellen használatos, a gardénia a máj és epehólyag "meleg" betegségei ellen, a kender a nyirokerek betegségei és bőrbajok ellen. Egyéb népi szerek: cukor, méz, vaj, szurok, vizelet (pl. elefántvizelet bélféreg ellen), szantálfa, bétel, kámfor, salamonpecsétje, harangvirág, datolya, uborka, sisakvirág, bors, verbéna.
Égési sebre és furunkulusra vajat kennek és rebarbarás borogatást helyeznek. Egyszerű kar- vagy lábtörést jól sineznek, valamilyen gombából készült port alkalmaznak. Reumás fájdalom ellen sisakvirágot. Járványok idején aromás növényekkel és imádságokkal gyógyítanak.
Példaként az igen sokoldalúan használt ámra, azaz mangófa. Üdítő, frissítő, étvágygerjesztő, féregűző, skorbutellenes, rüh- és bőrgyuladás esetén csillapító, női vérzészavarokat rendező, tüdő-, bél-, és méhvérzés esetén használják. Aromás füstje légúti zavaroknál előnyös.
A tízezer recept közül egy példa: "Mint hogy e nyavalyában a bilis, vagy epe-sár uralkodik, azt kell illendő purgátióval tisztítani: végy Folia Sennét három susták nyomót, Rhabarbarumot egy vagy két susták nyomót, Ánis, Kömény vagy Kapor magot két poltúra nyomót, meg-annyi Szeretsen dió virágot. Mind ezek ázzanak egy kevés Cichoria vagy Rósa vízben egy éjjel, reggel forrald fel, fatsard-ki jól a levét, melyben egy vagy két lót Mannát olvassz-el, vagy pedig annyi rósa sirupot-, s igya-meg mind éhomra." Nos, mai tudásunk szerint is a recept nagyon jól működő hashajtó, szélhajtó, tisztítószer.
A gyógymódok közül az akupunktúrát ritkán, moxibusztiót gyakrabban alkalmaznak. Általános a mantra, az ima, és a gyógyító "mozdulatok" alkalmazása. Példaként az "Öt Tibeti" az örök ifjúság, egészség megőrzés gyakorlatsora.
A kínai hagyományos orvoslás története az időszámítás előtti évezredekre vezethető vissza. Valószínűnek látszik, hogy itt is összefonódott a varázslás az orvoslással. Erre utalnak a legrégibb, ie. 13.-14. századból származó úgynevezett jóslócsontok, melyeken a véseteken betegségek neveit fedezték fel. Ebben az időben a gyógyászat még a népi tapasztalatok gyűjteménye. Az első orvosok afféle sámánorvosok lehettek. Az első orvosi "szakmunka" a "Sárga Császár belgyógyászati könyve" elnevezésű gyűjtemény. Van benne szó az ember és a természet viszonyáról, az elemekről, a betegségekről, azok keletkezéséről, gyógyításáról. Szóba kerül a jin-jang gyógyászati felhasználása, a tűszúrásos és égetéses gyógymód, a masszázs, és a légzőgyakorlatok alkalmazása. Kiderül belőle, hogy már ekkor ismerték a vérkeringést! (Európában csak másfél évezreddel később írta le Harvey) Ásatások tanúsítják, hogy ismerték a koponyalékelést.
Egy másik írásos mű az i.u. 2.-3. évszázadból ezeken kívül említi a gyógytornát, a gyógyszerek közül a lázcsillapítókat, vizelethajtók, hánytatók, nyugtatók, izgatók és fájdalomcsillapítók alkalmazását. Főleg a külső betegségekkel és tünetekkel foglalkozik. Ismerték az érzéstelenítést, az erről szóló könyv azonban elveszett. Fennmaradt a test edzésére szolgáló mozgásgyakorlatok sora, amelyek a tigris, a szarvas, a medve, a majom és a madarak mozdulatait utánozták. (ma a Qi Gong gyakorlataiként ismerjük) A 3. századból maradt ránk a "Pulzusok Könyve", a pulzusvizsgálattal foglalkozó tanítások alapműve.
Az uralkodó filozófiai-vallási irányzat a taoizmus, Lao-ce (Öreg Mester) filozófiai költeményeiből ismerhetjük a tao (az út) fogalmát, később megjelent a buddhizmus is.
Az időszámítás előtti időben Kína különböző részein (Kína Európányi területű) más-más gyógymódot részesítettek előnyben. Keleti részén akupunktúra kőtűvel, nyugati részen gyógynövényekkel, északon égetéses gyógymóddal, délen akupunktúra fémtűvel, középső részén masszírozással kezeltek leginkább.
A 7. században elsőként orvosképző iskolát nyitnak. Feljegyzések szerint háromszázan tanultak ebben az orvosi iskolában, kiváló mesterek adták elő az általános gyógyászatot, a tűszúrásos kezelést, a gyógymasszázst és a varázsigéket.
Az 1100-as években felülvizsgálták az ősi iratokat. A több, mint 7000 receptet egyszerűsítették 370-re. Az 1500-as években megszületik a világhírű "Gyógyszereskönyv".
A 16. században már ismerik a "himlőoltást", rájönnek, hogy a megszárított hólyagok por alakban való beszívása az orrba fontos immunanyag. (Európában csak 1717-ben, Jenner.)
A régi kínaiak szemléletében az emberi szervezet a világegyetem kicsinyített másaként él. (mikrokozmosz. kis világ) E szemléletmód szerint az emberi szervezetben lejátszódó folyamatok - a betegségek is - össze vannak kapcsolva a világot alkotó elemek, erők, folyamatok változásaival. Az ősi kínai orvosi tanítás szerint az emberi szervezetben, a környező természetben, állandó harc folyik az ellentétes és egységes erők között. Az erők egyensúlya az egészséges, valamelyik túlsúlyba jutása a beteg állapot. A kozmosz működési alapelve a jin- jang, az egyetemes energia egyensúlya, az ég és a föld törvénye, mindenek kormányzója, a változások szülője, a születés és halál alapja. Az 'Írások könyvé"-ben található egyik fejezet a világegyetem és az ember harmóniáját az öt elem működésére vezeti vissza. Az öt elem (fa, tűz, föld, fém, víz) egymást segíti, illetve rontja. Minden besorolható az öt elem tanába, és az összefüggések (egymás segítése illetve károsítása) mindenre vonatkoztathatók. Minden elemhez tartozik jin és jang szerv, testrész, életszakasz, évszak, íz, működési feladat, időjárás, stb. (Ezek összefüggéseit az akupresszúra tanfolyamokon ismerhetjük meg.)
A betegségek okai.
A kínaiak szerint a betegségeknek különböző oka lehet.
1. A "hat rossz", azaz időjárási, klimatikus energia, mint a szél, a hideg, a forróság, a nedvesség, a szárazság, és a tűz. Ezek főként akkor károsítanak, ha nem az évszaknak megfelelően jelentkeznek, pl. nyáron hideg van, vagy az évszaknak megfelelően jelentkeznek ugyan, de túl nagy bőségben vannak jelen. pl. nyáron a kánikula.
2. a "hét érzelem" az öröm, a harag, az aggódás, a szomorúság, a félelem, az ijedtség, az egy gondolaton rágódás mind-mind valamelyik szervünket károsítja, illetve valamely szerv energiáinak károsodása miatt a fenti érzelmek valamelyike aránytalan túlsúlyba kerül a betegnél. Pl. májbetegek általában haragosak, könnyen dühödnek meg, illetve a dühös, haragos ember előbb-utóbb májbeteg lesz.
3. Az étkezési problémák, az túl sok evés, az ízek egyensúlyának eltolódása, az élelem nem helyes megválasztása, valamint az állott, romlott ételek.
4. A rendszertelen, vagy túlzásba vitt nemi élet: a kínaiak szerint elsősorban a vese energiáit károsítja.
5. sérülések, balesetek
A kínai diagnózis felállításánál el kell dönteni, hogy a betegség külső, vagy belső eredetű-e, jin vagy jang jellegű-e, hideg, vagy meleg jellegű, a betegség fokozott, vagy csökkent működés következménye. Ehhez felhasználták pl. a pulzusdiagnosztikát, a nyelv vizsgálatát (lepedék, szín, mozgása, stb.), megnézik az arc- és bőrszínt, és kikérdezik a beteget. A gyógymód a vizsgálat eredményétől függ. A kisebb gyógykezelés a beteg izzasztását, hánytatását, hashajtók, vizelethajtók stb. adását jelenti. Hideg betegségnél meleg jellegű a kezelés, illetve az orvosság. és fordítva. Pl.(A hideg-szél által megtámadott beteget forró fürdővel, melegítő hatású teával kezelik.) A nagyobb gyógymód a tűszúrásos (akupunktúra), a melegítéses (moxa), a légzéses (Qi Gong) gyógymódot, gyógymasszázst, gyógytornát, köpölyözést jelenti.
A tűszúrásos gyógymód
Alapja a szervezet energetikai rendszere. A különböző energiák csatornákon, meridiánokon közlekednek, behálózzák az egész szervezetet. Ha az áramlás valahol zavart szenved, akkor az akadály előtt energiahiány, mögötte pedig energiatorlódás következik be. A kiegyenlítés egyik módszere az akupunktúra. Ilyenkor az energiaáramlás kitüntetett helyein, az akupunktúrás pontokon kezelünk. Vagy tűszúrással (akupunktúra), vagy mechanikai nyomással (akupresszúra), a pont melegítésével (moxa), újabban lézerfénnyel is, valamilyen energiát közlünk a szervezet energetikai rendszerével, melynek következménye az egyensúly helyreállása.
A légzéses gyógymód a ki- és belégzés gyakorlását, az egész idegrendszer és tudat közös igénybevételét fejezik ki. Ezzel a módszerrel az energia helyes keringését lehet fenntartani a szervezetben. Alapja az ellazítás és elcsendesítés. Utána a figyelem és a légzés egyesítése és a gyakorlás következik. Az ellazulás után belső és külső gyakorlatok következhetnek. (Pl. a fogcsattogtatás-külső gyakorlat, melytől megszűnhet a fejfájás, a szédülés, fülzúgás, és meggátolhatja a hallás romlását is.)
A gyógymasszázs. Tantárgykén tanították. Úgy tartották, hogy a gyógyuláshoz nem kell gyógyszer, vagy egyéb eszköz, csak a masszőr keze. Gyorsítja a vérkeringést, kiegyenlíti a jin-jang ellentétpárt, erősít, vagy csillapít. Erősítheti a csökkent izomműködést, illetve a görcsös izmokat ellazíthatja.
Gyógytorna. Ide számították az "öklözés művészetét", a taj csi-t,, mindenek felett állót jelent. Az "abszolút öklözés" elnevezés úgy értelmezhető, hogy az elme egyensúlyán kívül a külső és belső szerveknek, a végtagoknak, azok külső és belső oldalainak is állandóan egyensúlyban kell lenniük. Ennek elérésére lassú, szabályos, egyöntetű, természetes, erőltetésmentes és normális légzésmóddal párosult mozdulatok szükségesek.
Egyéb gyógymódok közé számít a köpölyözés. Mechanikus bőrizgatás, vákuum létrehozásával energiaakadályok oldására.
Ismerték a színterápiát, legalábbis erre utal, hogy a himlős betegek arcát vörös kendővel fedték be, a napfényből így vörös szín-kezelést kapott a beteg, így nem maradt ragyás az arca.
A vízgyógyászatot is ismerték. A megmerülés, a vizes pakolás, az ivókúra, a hőforrásos fürdő használatos volt.
A "ráolvasás" külön gyógyászati ágként szerepelt. egyszótagos "betegséghajtó" szavakkal (mantrák) a szellemi nagyságokhoz könyörögtek gyógyulásért.
Az ősi Kína gyógyszerei
A II. - III. században már jól ismertek lázcsillapító, vizelethajtó, hánytató, nyugtató, izgató és fájdalomcsillapító szereket. A legrégibb orvosságos könyv 365 fajta gyógyszer elnevezését és leírását gyűjtötte össze.
A gyógyszerek három nagy csoportba oszthatók: Növényi, állati és ásványi gyógyszerek.
A növényi gyógyszerek gyógynövényből készültek, nyersen, vagy kivonat formájában. A feldolgozás módja is az öt elem tana szerinti. Tüzes készítés: szárítás, pirítás, pörkölés, fémes készítés: olvasztás, vizes módszer: áztatás, tüzes-vizes módszer a főzés, gőzölés. A gyógyszerek is hideg, illetve meleg jellegűek, valamint az ízük (keserű, sós, édes, csípős, savanyú) alapján a megfelelő szervre hathatnak vele, és a betegség hideg-meleg jellege szerint alkalmazzák.
Néhány gyógynövényük:
Szívre ható: kámfor, lobélia, mezei menta, görvényfű
Vizelethajtó: fokhagyma, üröm, csikófark, kutyatej, eperfa, utifű
Izzasztó: üröm, csikófark, gyermekláncfű
Sebkezelés (külső) aloe, utifű, gardénia
Gilisztahajtó: bételdió, fokhagyma, üröm, dohány
Fertőtlenítő: mustár, fokhagyma, menta
Hályog ellen (külső): ginkgo, gyömbérgyökér és természetesen az "embergyökér", ginszeng, mint általános erősítő csodaszer.
Állati eredetű gyógyszerek
Néhány példa:
orrszarvú szarva porrátörve mérgezések ellenszere, és agybvelőgyulladásra csillapítóként, szarvasagancs-po tüdőbeegségekre, vérszegénységre, reumatikus betegségekre. Antilopszarv, skorpió, kígyómérgek, vidrazsír, méz, méhlepény, köröm, vizelet, ürülék, csigák, kagylók.
Ásványi eredetű gyógyszerek:
Higannyal szifiliszt kezeltek, ként rüh ellen bőrre kenőcs fomájában, arzént ekcémára, tubesrkolózisra, szifiliszre, a kénsavas ciknet hólyagbetegségekre, káliumsalétromot vizelethajtóként, timsót gyulladásokra adták.
A különböző gyógyszereket külsőleg vagy belsőleg alkalmazták. Külső pl. a gőzölés, vagy belégzés, fürösztés, pakolás (pl. a porráőrölt gyógyszert mézes borba keverték, és a beteg testrészre rakták. Orrba helyezés, szájbantartás, dörzsölés, köptetés. A vasalás alkalmával a gyógyszert a testfelületre helyezték, ruhával lefeedték, meleg vasalóval, vagy palackkal melegítették.
Sok recept maradt fenn. Az egyik szerijt 309 leprás beteget 9 hónap alatt 99 %-os eredményességgel sikerült meggyógyítani. A receptben harmincnál több gyógynövény van, többek között: Semen chaulmoograe, Rhizoma atraclylis, Radix ledebouriellae, Radix sophorae, Cortex dictami,. Cortex phellodendri....
Az "örökélet füve" a "zsen seng", azaz ginszeng, örökéletet ugyan nem ad, de a központi idegrendszer fontos serkentő szere, kiváló gyógyser a magas vérnyomás szabályozására és a cukorbetegségekre is.- (foszfort, káliumot, kálciumot, magnéziumot, nátriumot, vasat, aluminiumot, sziliciumot, báriumot, stronciumot, mangánt, titánt, glukozét és illóolajokat tartalmaz.
Mint látható az ősi Kínában is a természet adta anyagok, valamint az eszköztelen módszerek adták a gyógyítás lehetőségét.
Megjelent 1991.ben.
Indiában is ősrégi kultúra nyomaira találunk. Kb. Kr.e. 1500 táján jegyezték fel a Rig-Védákat, szanszkrit nyelven, ezek himnuszok és orvosi vonatkozásokat is tartalmaznak. A himnuszok szerint az élet princípiuma a levegő. A betegségek okai: a gonosz szellemek és rossz emberek, vagy az istenek büntetése. Ha büntetés, akkor engeszteléssel, ha gonoszság műve, akkor varázslattal, ráolvasással gyógyítható. Kr.e. 800 körül terjed el a brahmin vallás. Istenségei Brahma a nap, Visnu a víz, Siva a tűz. Ennek az indiai szentháromságnak szolgálatára külön papi kaszt alakul, mely orvosi praxissal is foglalkozik.
Kr. utáni VIII. században keletkeztek az Ayurvédák, írásos művek, ezekből ismerjük az ősi brahmin korszak orvostudományát, és egészségi viszonyait. Ebből tudjuk, hogy Indiában már ősidők óta rendszeres orvosi oktatás volt. Az orvosnövendék 12 éves korában szegődött mesteréhez, s 17 éves volt, mikor praxisba kezdett. Az orvosi oktatás az etikai intelmek után orvosi szent könyvek magyarázatából állott, a gyakorlati rész beteglátogatásból, műtétek bemutatásából, gyógynövénygyűjtő kirándulásokból állt. A honorárium a beteg viszonyai szerint változott, nőktől tilos volt pénzt elfogadni.
Sebészetük meglepően fejlett. Vérzéscsillapítójuk a hideg, a hamu, a forró olaj, és a nyomókötés. Hasműtéteket is végeztek, értettek a a bélvarráshoz. Erre a célra fekete hangyák fejét használták. A sebész összetartotta az egyesítendő bélrészeket s hangyákkal haraptatott beléjük. A hangyák potrohát leszakította, a fej a szövetben maradt.
Az ember szellemi fejlődésében az Ayurvéda az alap, a Yóga a test - az istenivel, az igazsággal való egyesülés tudománya - és a Tantra a fej, - az energia irányítása, amely létrehozza az igazsággal való végső egyesülést. Az Ayurvéda, a Yóga és a Tantra az élet egymástól kölcsönösen függő háromságát alkotják.
Az Ayurvéda az élet egészét felölelő ismeretek halmaza, az "élet tudománya". "Ahol a hasznos és haszontalan, a boldog és boldogtalan életről, valamint az élet számára hasznos és káros dolgokról, az élet mértékéről, valamint magáról az életről említés található." A legrégibb fennmaradt művek gyűjteményes alkotások. Az ajurvédikus orvoslás egészét felölelő munkák keletkezésük idejében teljesek voltak. "Ami itt nincs, az máshol sincs", írták róluk. Sajnos az eredetileg százezer verset tartalmazó műből mára csak hat-hétezer maradt, de ebből következtetni lehet az egészre.
Az Ajurvéda tudomány, vallás és filozófia együttese. Észrevették az ember és univerzum szoros kapcsolatában, hogyan jelenik meg a kozmikus energia valamennyi élő és élettelen lényben. Az élet a test, az érzékek, a lélek és az átman (brahman) elválaszthatatlan összekapcsolódása. (átman= az egész univerzumot átható elv, mindennek oka, az egyedül létező, az örök valóság) Megértették, hogy minden létezés forrása a Kozmikus Tudat.
Az Ayurvéda segít az egészséges embernek egészségét megőrizni, a betegnek pedig visszanyerni azt. Az Ayurvéda gyakorlatának célja, hogy elősegítse az emberi boldogságot, az egészséget és kreatív növekedést. A test valamennyi energiájának megfelelő egyensúlya révén a fizikai romlás és betegség folyamatai számottevően csökkenthetők. Az Ayurvéda alapvető gondolata: az egyén képessége az öngyógyításra.
Az ajurvédikus orvoslás az életet a test, az érzékek, az értelem és a lélek egységeként értelmezi.
Egy a jógairodalomban gyakran használt hasonlattal élve ez az egység, az élet és az egyes részösszetevők működése egy lovas kocsival és annak környezetével vethető össze. A kocsi a test, a lovak az érzékek, a környezet (a fű, a patak) az érzéki világ, az út a helyes magatartás, a gyeplő a lélek, a hajtó az értelem (a buddhi) és az utas az átman. A test az eszköz, a lélek az érzékek kordában tartója, de maga is az értelem által ellenőrzött, és minden mögött ott van a látszólag inaktív átman, ami nem ellenőriz és nem utasít, de a kocsi mégis miatta megy oda, ahova.
Az emberi testben öt alapelv van. 1. a három dosa (életnedv), 2. az öt elem, 3. a hét alapszövet, 4. a három lényegi tulajdonság, 5. a három extrétum.
1. A három dosa (életnedv). a vata, pitta, kapha. A vata jelentése "szél", az erényesség forrása, a biológiai aktivitást, mozgást szolgálja; a pitta az "epe", a szenvedély forrása, a tűz, a testmeleg és egyes lelki tulajdonságok létrehozója; a kapha "nyálka, váladék" a lustaságért felel, az immunrendszer dosája.
2. Az öt elem a föld, víz, levegő, energia, éter. Az öt érzékelő képesség fejezi ki, szaglás, ízlelés, látás, érintés és hallás. Ez az öt őselem alkotja az összes anyagi létezőt.
3. A hét alapszövet: a tápnyirok, a vér, csont, velő, hús, zsír és sperma.
4. A három lényegi tulajdonság: a "fényesség", jelenti a nyugalmat, tehetséget, jóságot, az "energia, mozgás", alkotja a tevékenységet, szenvedélyt, vadságot, és a "sötétség, nehézség", jelenti a lustaságot, levertséget, tudatlanságot.
5. A három extrétum: a széklet, vizelet, izzadság.
Az ajurvédikus filozófia az egészséget a testnedvek (dosák), az elemek, és a normálisan működő hét alapszövet egyensúlyi állapotaként értelmezi, ami az érzékek, az értelem és a lélek kielégítését szolgálja. Bármelyik tényező esetében fellépő egyensúlyzavar betegséget okoz.
A betegségre való hajlamot az egyén típusa adja. Egészséges embernél a három életnedv (dosa) egyensúlyban van egymással. Ha valamelyik öröklötten többségbe kerül, akkor az egyén vata, pitta, vagy kapha típusú, így ilyen betegségekre fogékonyabb lesz. Az egyensúlyt felboríthatja hibás étrend, elfojtott érzelem, külső hatás. A felborított egyensúlyt mutatja például a három extrétum eltérése a normálistól. Ezért fontos diagnosztikai módszer a széklet, vizelet, izzadság vizsgálata. A három dosa egyensúlyvesztését jelzi a nyelv bevonatának milyensége is. További diagnózis nyerhető a pulzus, az arc, a szemek, ajkak és körmök vizsgálatából.
Valamennyi kezelési forma arra tesz kísérletet, hogy helyreállítsa az egyensúlyt a testnedvek között, hiszen láttuk, betegség akkor keletkezik, ha a három testnedv egyensúlya megbomlik.
Az Ayurvéda tanítása szerint bármiféle kezelés - gyógyszeres, akupunktúra, masszázs, vagy bármi egyéb - méregtelenítés nélkül csak még mélyebbre nyomná a mérgeket a szövetekből. Ezért a legfontosabb, első lépés a méregtelenítés. A mérgeket vagy eltávoztatni, vagy semlegesíteni kell. Ezek mind a fizikai, mind érzelmi síkon érvényesek. Az Ayurvéda tanítása szerint a tudatosság révén az összes negatív érzelem felszabadítható. Ha az ember elfojtja félelmét, az a veséjében okz zavarokat, ha a dühét, az a májában. Ha kapzsiságát, ragaszkodását, az a szívet és lépet bántja.
1. Az ayurvédikus orvoslás első könyvének tárgya a testi és lelki higiéné. Az ayurvéda alapvető szemléletének az orvoslás részterületei közül elsőként az egészség megőrzésére, az egészséges életvezetésre vonatkozó ismereteket foglalja össze. Mind az egészséges testi, mind pedig az egészséges lelki életet szabályozó útmutatásként fogható fel. A szabályok az élet minden területére vonatkoznak. Meghatározó, hogy nincsenek dogmák. Az ayurvédikus orvoslás egyik alapelve szerint minden ember egyén, sajátos testi és lelki felépítéssel. Tehát az életvezetés és az orvoslás szabályait is az általános elvek alapján minden esetben az egyénre kell alkalmazni. A figyelembe veendő szempontok: a hely, a klimatikus viszonyok, a társadalmi szokásrendszerek, az idő, évszak, az életkor, az általános kondíció,....
Az első könyv útmutatásai a következő területeket ölelik fel: a testi és a lelki ténykedések napszakhoz, évszakhoz kötött rendszeres végrehajtása, minősége, mennyisége (evés, alvás, munka, testgyakorlás, pihenés, aktív kikapcsolódás, szexuális élet, családi élet ...); a megfelelő étrend kialakítása, a testápolás, a szellem ápolása (tanulás, művészetek), öltözködés, szociális gondolkodásmód, magatartás, építészet, településfejlesztés, -kultúra.
2. A második könyv az anatómia, fiziológia könyve. Cél, hogy ismerjük meg saját testünket, lelkünket.
3. A harmadik könyv a diagnózis, kórtan könyve. Az információk forrása a beteg. A beteg testi és lelki viselkedésének megfigyelése, a pulzustapintás, a beteg produktumainak vizsgálata (széklet, vizelet, izzadság), stb. eredményeképpen meg tudjuk állapítani, hogy az egyensúly hol és miképpen bomlott fel a szervezetben.
4. A negyedik könyv a gyógyszertan. Az ayurvédikus orvoslás ásványi anyagokat, növényeket és állati eredetű anyagokat használ gyógyszerként.
Néhány kiragadott példa:
* ásványi anyagok, fémek
- szódabikarbóna. -Egy csipet szódabikarbóna egy csésze melegvízzel és fél citrom levével enyhíti a sav- és gáztúltengést és az emésztési zavarokat. -Fél csésze szódabikarbóna a fürdővízben serkenti a vérkeringést és puhítja a bőrt. Enyhíti a bőrgyulladásokat és kiütéseket.
- ón. Természetes fiatalító elem. A megtisztított ón-hamut alkalmazták cukorbaj, szifilisz, asztma, légzőszervi gyulladás, anémia, bőrbajok, tüdő rendellenességek és mirigyelzáródások esetén.
* növények
- alfalfa (lucerna) hatékony a vastagbél mérgektől valló megtisztításában.
- Aloé vera, általános erősítőszere a májnak, egyetlen testnedvet sem irritál, segít egyensúlyban tartani azokat. A friss gél menstruációs görcsök enyhítésére is alkalmas, 1-2 teáskanállal, csipetnyi feketeborssal kell fogyasztani. Jó vértisztító, hatékony a májra, epére, gyomorra. Hasznos fekély vagy bélhurut esetén. Kötőhátya gyulladás esetén közvetlenül alkalmazható a külső szemhéjra. Használ hüvely- és méhnyak-gyulladás ellen. Köpetlazító hatású, ezért alkalmas megfázás, köhögés, tolulás enyhítésére. Külsőleg égésre, vágásra, traumatikus sérülésekre.
* állati eredetű
- méz. Jó belső és külső fekélyek gyógyítására. Kitűnő vértisztító. enyhíti a hurutot, megfázást, köhögést. Külsőleg sebre is alkalmazzuk. A méz és víz együttesen energizálják a testet és segítenek a vesék öblítésében. Mértékkel fogyasztva csökkenti a zsiradékot. Nem szabad főzni, összeférhetetlenné lesz a testtel, elzárhatja az emésztőcsatornát és mérgeket okoz.
- szépia, a tintahal csontja a vesekövek és a hányinger gyógyszere.
5. Az ötödik könyv a gyógyszerek alkalmazásáról szól.
Itt a legfontosabb hatás az íz, (édes, savanyú, sós, pikáns, keserű és fanyar) mely az életnedvekre különbözőképpen hat, ezáltal gyógyít.
A szervezetben felszaporodott dosák mennyiségének csökkentésére a dosáktól eltérő tulajdonságú gyógyszert kell használni.
6. A hatodik könyv a gyógyszerkészítéstan. Alapvető, hogy a gyógyszer ellenérzés nélkül, sőt lehetőleg élvezettel legyen alkalmazható, hiszen a lélek és a test kölcsönösen befolyásolják egymás működését. A feldolgozási módok az aprítás, oldatkészítés, emulziók, fermentációk...)
A hetedik könyv a méregtan, a 8. a láthatatlan kóroki tényezők tana, a 9. a nőgyógyászat, szülészet, a 10. a gyermekgyógyászat, a 11. a sebészet, a 12. fül-, orr-, gége- szem gyógyítása, a 13. az interdiszciplináris tudományokról szól. (természetfilozófia, logika, zene, irodalom is.)
Bár, mint említtetett a fennmaradt könyvek hiányosak, de a megmaradókból is látható, hogy óriási és máig aktuális tudás halmozódott fel a régmúltban. Vigyázzunk rá, szükségünk van rá! Szolgálja jobbulásunkat.
Ebben az időben keletkeztek az orvosi egyetemek, jobbára az ókori tudásra alapozva. A leghíresebbek Salernóban, - átvették a görög-arab ismereteket, és megőrizték az utókor számára-, Bolognában (1158. óta), ahol majd két évezredes szünet után újra bevezetik a boncolást, ezzel az anatómia fejlődésnek indul, Párizsban (1200. óta), Oxfordban (1229-ben), Cambridge-ben (1274.), sőt Veszprémben (III. Béla alatt, 1173-tól), Esztergomban (1325) képezhették magukat az orvostudományban a kolostori iskola növendékei. 1367-ben Nagy Lajos Pécsett, majd 1388-ban Zsigmond Óbudán rendeztek be főiskolákat. Híres főiskola működött többek között Heidelbergben (1386), és Lipcsében (1409). Vitéz János álmodott meg egy budai egyetemet, 40 ezer hallgatóval, kórházakkal, menzákkal, kollégiumokkal, de hát meghalt Mátyás király .... Így csak a XVI. században Nagyszombaton alakult főiskola, melyet később Pázmány Péter egyetemi rangra emelt.
A salernói iskolából maradtak fenn írásos versikék, melyek a tanulást könnyítették, és melyet a XVII. században magyarra is lefordítottak.
Példaként:
" A Nagy Angliának egy fő scholája,
Melly nevezet szerént vólt Salernitána,
Kegyes királlyának Irását ajánllya,
Hogy egészségének így légyen tartása. ...
219 Embernek Tsontyai:
Harmincketten vannak szám szerént Fogai:
Háromszáz-hatvan-öt testében Erei,
Így kétszáz négy, s négyszer tizen-két Tsontyai..."
Az orvosi rend nagy részét ebben a korban is a papok alkották. Már a 877-i regensburgi zsinat eltiltotta a papokat az orvosi tudomány művelésétől, de ezt a tilalmat újra és újra áthágták. Az 1179.-i budai zsinat csak a véres, vagy égető műtétektől tiltotta el a papokat. A betegekkel való foglalkozást mégis a bencések, és ciszterciták végezték, általában a rendházaik mellé épített kórházakban. Királyok és főurak orvosai is közülük kerültek ki. Az orvosokon kívül gyógyítással foglalkoztak még a fürdősök, borbélyok, sebészek, bábák és betegápolók. A fürdősnek joga volt köpölyözni, eret vágni, idült betegségeket gyógykezelni, de csak a fürdő helyiségeiben. Házon kívül csak a törések és ficamok helyretételéhez hívták.
A borbélyok általában a kolostorokban működtek. Ellátták a kissebészetet, a bordélyházak felügyeletét, ők készítették a tapaszokat, kenőcsöket, sebgyógyító italokat. A sebészek sokszor egy céhbe tartoztak a borbélyokkal. A sebészek vándoroltak, és útközben végezték "hályogmetsző, sérvmetsző, fogtörő" stb. munkájukat.
A bábák szakmájukon kívül javasasszonykodtak és kuruzsoltak.
Ez a kor fejlesztette ki a betegápolást. Hazánkban a bencések telepén keletkeztek az első kórházak, pl. Pannonhalmán (999.), Pécsváradon (1000.), Bakonybélben (1000.), a XII. századtól a cisztercita rend is résztvett a betegápolásban. (1240.-ban az egri Szt.Jakab kórház) Az első világi kórház - az akkori Magyarországon - 1309-ben Pozsonyban alakult.
A csillagokban, és a gonosz lelkekben való hit megkövetelte, hogy az orvos jártas legyen az asztrológiában. Azt vélték, hogy a gyógyszerek hatása a csillagok és egyéb égitestek járása szerint óráról órára változik. Érvágást legszívesebben akkor végeztek, amikor a hold a Rák jegyében állott, viszont ha ugyanakkor a Saturnus is a Rákba lépett, tilos volt mindenféle orvosi működés. Sok beteg búcsújárásokban, misemondatásban látta az egészség visszanyeréséhez vezető utat. Ebben az időben indult el a mindent gyógyító életelixír "feltalálása", mely szertől az aranykészítés titkának felderítését is várták. Az alkimisták révén megindult a kémia fejlődése is.
Mint az előzőekben láthattuk, az őskor és ókor orvolása szoros kapcsolatban volt a természettel, elfogadta a természet törvényeit, sokszor, mint "az istenek akaratát", nem lázadt ellene, hanem igyekezett kedvére tenni, az EGYSÉGBE tartozni. Gyógymódjaik is ennek megfelelőek, érthetően keveredik az orvoslás a hittel, vallásokkal, hiszen az istenek segítségével, az istenek által adott gyógyszerekkel, - gyógyfüvek, ásványok, hévízek, általában az elemek - közreműködésével állították helyre a megbomlott harmóniát.
És ekkor elkezdődött valami. mintha az emberiség akkor evett volna a tudás fájáról, elkezdte a természet leigázását, megpróbálta kivonni magát a természeti törvények alól, de nem vette észre a csapdát. Az ész fejlődött, eldobva évezredek tudását, azt boszorkányságnak bélyegezve. Az ember megkezdte - az ész jegyében - elszakadását a természettől.
A reneszánszban a természettudományok nagy fejlődésnek indultak, minden hatással volt az orvostudományra is. (Például a csillagászat fejlődése (Kopernikus) az asztrológia elvetését, illetve kuruzslásnak minősítését jelentette, valamint a mikroszkóp feltalálását.)
Az új gondolatok gyorsan cserélődhettek, mivel feltalálták a könyvnyomtatást. Az orvosképzés klinikai irányba tolódott, átminősítették, vagy elvetették a régi tanokat. A konzervatív tudós orvosok megpróbáltak visszatérni az eredeti antik mintákhoz. Újra fordítják (és értelmezik) Hippokratest, Pliniust, Galenust. Ebből az időből származik a koszi bölcs összes munkáinak tökéletes fordítása. A klasszikusok restaurálásából Magyarország is kivette részét. A besztercei Brenner, I. Ferdinánd orvosa, Aurelius Lippus B. Dialógusát adja ki 1540-ben. A bártfai Henisch György Enchiridion medicinae könyvet írja a gyógyszerekről. Zápolya János orvosai Galenus műveit forítják. Sok dicsőséget szerzett a magyar névnek a polihisztor Zsámboki (Sambucus) János. Kiadja Vegetius Mulomedicina-ját, Dioscorides növénytanát.
Ebben az időben kezdik el támadni az ősi tudást, például az arab orvostudományt több ponton, az érvágás, az uroszkópia, és a pulzustanon keresztül. Az "új szelek" régi könyvek helyett a természet tényeiből kívánják kiolvasni az élet törvényeit. Elvetik a test alaptulajdonságairól szóló tant, a nedvek rothadásáról és a lázról szóló ősi nézeteket, szakítanak a tekintélyekkel. A gyógyító tudományok forrása újból az empíria lesz.
Melius Juhász Péter kolozsvárott kiadja Herbáriumát, amely 188 lapon keresztül a fák és füvek nevét, természetét és gyógyhatásait tárgyalja népszerű modorban. A munka egyike a legelső magyar nyelvű orvosi nyomtatásoknak, sok gyakori betegségelnevezést tartalmaz: asszúkórság, asthma, kólika, epésség, golyva, gyujtokvánhideg, hurut, hideglelés, katzenjammer, raszt, enyves mell, stb. így nyelvtörténeti értékkel is bír. Hasonlóan fontos Pécsi Lukács Lelki Füveskert c. könyve, az egyes füveknek a gyógyításban való alkalmazását is közli. Így a "sárga fű" a gutaütéstől óv, szíverősítő és fakadást gyógyít; a szekfű a fül betegségeiben, "szívfogás" és kígyóharapás ellen hasznos; az "iuola" szemtisztító, sebszárító, méhvérzést indító és a foghús ártalmai ellen jó; a "rukercz" belső és külső sebet gyógyít; a ciprus és majoranna fülbajokban és hangtalanságban javallt; a "putnok vagy csombor" szagával tetveket írt s a bőrviszketést is csillapítja; a "boldogasszony rózsája" skorpió csípése ellen segít, a "bechi fű" megöli a molyt, ruhatetűt és gilisztát, borban főzve májlágyító és a lép, vese betegségeiben könnyít, a bazsilikom ecettel frissítő, bánatűző és szemborogatásra való, a rozmaringból szájvíz készül s szünteti az "agyvelőből való" hurutos folyásokat, a "te mondád-fű" (nárcisz) dagadások, törések és köszvény esetében gyógyító, nyílvéget és a húsba tört lándzsadarabot kihúzó, az "isop" arcszépítő, fogfájás elleni és sebfertőtlenítő szer.
A reformáció idején az orvostudományban legelőször az anatómia indult "fejlődésnek". A kor nagy művészei is szívesen tanulmányozták az emberi test szerkezetét, pl.Leonardo da Vinci kb. hétszáz bonctani tollrajzot hagyott ránk.
A kor legnagyobb anatómusa, a bonctani tudományok megalapítója Andreas Vesalius,először állatokat, majd akasztófáról lelopott emberi hullákat boncol. Meg is gyűlt a baja az inkvicióval. G. Fallopio ferrarai, pisai majd páduai tanár a csont- és fogfejlődést tanát, és a női nemi szervek anatómiáját alapozza meg. Gyűjtik a kórbonctani észleleteket, de inkább a feltűnő, durva elváltozásokat, pl. köveket, elcsontosodó, merev izületeket, stb. Ebből a sebészet fejlődhet, tanulhat jelentősen. míg az anatómia "központja" Itália, a sebészeté Franciaország. Itt dolgozott Ambroise Paré, aki a sebészetet tudománnyá tette. Empírikusan fejlesztette tovább. Pl. amikor elfogyott a lőtt sebek kezelésére használt forró olaj, észrevette, hogy a magukra hagyott sebek szebben gyógyulnak, mint az olajozottak. Ő alkalmazza az amputációnál vérzéscsillapításra a verőerek lekötését.
Az ezidőtájt uralkodó betegségekről sok írás sületett. Pl. pestisekről, kiütéses tífusz, szifilisz. A szifilisz gyógyszerét a higanyt az alkímia kutatásai nyomán találták meg, több ásvány, fém között. A fémterápia úttörője Paracelsus volt, a galenusi receptek ellensége. Galenusról úgy nyilatkozott, hogy nála még a cipőszíjai is többet tudnak. Minden tekintélyt elvető, de néhány gondolata elismerésre méltó. A szervezet belső összefüggéseit megsejti, valamint a gyógyulás spontán lehetőségét nem zárja ki.
A reformáció idejében az orvosok helyzete a társadalomban kielégítő, tisztelik őket, mint bölcseket és a nagy természet ismerőit. A prakszis megkezdéséhez valamely egyetem orvosi fakultásától kiállított bizonyítványt követelnek, amit a kis városokban pénzért is meg lehetett kapni. Bologna és Bázel diplomáit becsülik a legtöbbre. A németek és franciák főleg Olaszországban tanulnak, a magyarok holland és német, az oroszok német és angol egyetemeket látogatnak.
A XVII. század további felfedezéseket hozott.
Folytatódtak a felfedezések. Az érrendszerben megtalálják a billentyűket, majd HARVEY "felfedezte" a vérkeringést, a nagy- és kisvérkört, de a hajszálereket, még nem találta meg. 1619-ben adja elő tanait, mely szerint "...a vér a szív gyomrocsainak pulzusa által keresztülmegy a tüdőkön és a szíven, belejut az egész testbe, majd a lágyrészek pórusain és a vénákon át visszatér a keringés centrumához, a szívhez." Ő fedezte fel, hogy minden fejlődés kiindulópontja az anyaállat petéje, vagy tojása. Kora felfedezését oly nagyra tartotta, hogy már életében szobrot emeltek neki.
Később felfedezték a nyirokereket. Miután Janssen feltalálta a mikroszkópot, lehetővé vált a kis élőlények, és a szövetek vizsgálata.
Felfedezik az izmok harántcsíkolatát, a növények testét alkotó sejteket. Észlelik a spermiumokat, de kis állatkának tartják.
MALPIGHI Marcel felfedezi a kapilláris vérkeringést, és a vérsejteket. BELLINI a veséket, GRAAF a női petét és a tüszőket. Rohamléptekben fejlődik az anatómia.
A természettudományok fokozottabb műveelésére és a tapasztalatok kölcsönüös kicserélésére számos tudós társaság keletkezik, kutatásaik eredményeit folyóiratokban közlik.
Előtérbe kerül a kémia és fizika az orvoslásban. A IATROKÉMIA tanítása szerint bizonyos "fermentek hatására és a testmeleg, valamint az életerők (spiritus) befolyása alatt a tápszerek és a vér átalakulnak, s a folyamat végtermékei részben saviak, részbeen alkálikusak. A sav és alkáli arányától függ a test egészsége. Ha valahol bármeelyik végtermék túlsúlyba jut, az a vérnek, epének és nyiroknak változását okozza és ezáltal az általános anyagcsere zavarát."
A IATROMECHANIKA a vérkeringés felfedezéséből adódott, amelyet a folyadékok törvényei alapján értelmeztek. Ekkoriban minden funkcióban ilyen fizikai, matematikai szabályosságot kerestek. Anyagcserevizsgálatokat végeznek, de az emésztésben csak a táplálék őrlését látják Ismert Santorio kísérletéről készült kép, amelyben egy ember mérlegre felfüggesztett szobában ebédel. Mérte az lfogyasztott ételeket, és a távozó végtermékeket. Rájött a bőrlégzésre. Feltalálja a lázmérőt.
Mindemellett kissé félrevitték az orvoslást a technika, az elméletek felé.
SYDENHAM Tamás angol orvos lesz az "új Hippokrates", aki igyekszik visszaterelni a helyes irányba. Vissza a beteghez! Megkísérli a betegségek szisztematikus osztályozását. A betegségek okai részben légköri befolyások, részben a nedvek erjedése vagy rothadása. Tanulmányozza a járványokat. Terápiás elve, bízni a természet spontán gyógyító erejében. A lázat ritkán csillapítja. Gyógyító eszközei az érvágás, hánytatás, hashajtás, kevés izzasztó orvosság. Nagy értékűnek tartja az étrendi előírásokat.
A XVII. század drogjai között találjuk a gummiguttit, a columbo gyökeret, az izlandi mohát, az ipecacuanát, a perui kínakérget. A magyar gyógyszertan emlékeihez tartozik az oleum libani a "pannóniai vöröspor", továbbá néhány botanikai munka. A kor hírs gyógynövényismeerői Bonanus Prókop, Szentiványi Márton, a népi gyógyászatban Nadanyi János "Kertidolgoknak leírása", "..a mi Országunkban orvos Doktorok s Patikák nem igen vadnak", úgynevezett faluzó orvosok járták a vidéket.
Az oktatás módja nem sokat változott. Magyarországon nem volt orvosi fakultás, szokás szerint az előtanulmányokat olyan magyar iskolában végezték, ahol orvos is tanított.
(Gyulafehérváron a Bethlen-kollégium, Sárospatakon, Debrecenben, Pápán, Nagyváradon, Szatmáron, Nagyenyeden, Pozsonyban, Nagyszombaton, Késmárkon. Ezután vagy a saját, vagy a város költségén kiutazott a magyar diák valamelyik külföldi egyetemre. Itt a doktorátus megszerzése után orvosi értekezést írtak, hazajöttek orvosnak, vagy tábori fizikusnak, mellyel tiszti rang járt.
Ebben az időben kezdődik meg a szakterületek teljes szétválása. Bécsben a szemészet indul lendületnek. Ekkor kerül át orvosi területre a szülészet, mely eddig (ősidőktől fogva) a bábák mestersége volt. Elterjed a kórházi szülés (és a gyermekágyi láz.) Fejlődésnek indul a pszichológia is. Mesmer delej elmélete visszavezethette volna az embereket a "valami plusz, lélek, bioenergia" stb. világába, de inkább miszticizmust láttak benne. Ebben az időben sarjad Hahnemann homeopátiája, mely elég divatos lett, később hosszú ideig (máig) üldözték. A lényege az életerő diszharmóniát (betegséget) gyógyítani, hasonló diszharmóniát okozó szerekkel. (Hasonlót a hasonlóval gyógyít) Az isopathia az azonost az azonossal gyógyítja. Pl. bélféreg ellen a férgek kivonatát adja gyógyszerként. Galenus óta nem volt anatómia és élettani összefoglaló rendszer, ez Haller művei nyomán keletkezett az 1700-as évek közepén. Újra felfedezik az oltást, (emlékszünk, az ősi Kínában már ismert volt.) főleg a himlő ellen.
Néhány magyar név: Hambach János sárospataki orvos kórtörténetei, Fischer Dániel szepesi orvos kórbonctana, Rácz Sámuel pesti anatómia és sebész tankönyve, Csapó József gyermekgyógyászati könyve, Mátyus István Diaeteticája (közegészségtani kézikönyve), Torkos Justus János első hazai balneológiai irodalma, a "magyar Hippokratész" Moller Ottó Károly munkái, melyekre méltán lehetünk büszkék.
Tovább szakadnak szét a tudományágak. A leíró bonctan, a tájanatómia, a szövettan, ....Fejlődik az idegrendszerrel és az agyvelővel foglalkozás, új tan a frenológia. Ez az agyat egymástól független, összetett szervekből képzeltek el. (Alkotója Gall Ferenc József, sarlatánnak tartották) A vizeletvizsgálatok új fiziko-kémiai módszerét találta fel a magyar báró Korányi Sándor, a vizelet fagyáspontjából következtetett vesebetegségekre. Pasteur Lajos (fr.) felfedezte a veszettség kórokozóját, valamint a gomba-síráknak hővel való elpusztítását a pasztörizálást. A mikroszkóp tovább tökéletesedett, így nem csoda, hogy a bakteriális fertőzéseket sorban fedezik fel. Koch Róbert rájön, hogy a betegséget nem a bacillus teste, hanem mérges anyagcseretermékei idézik elő, valamint sokféle létezik. (Pl. tuberrkulózis, kolera a felfedezettjei, de ezekben az években ismerték meg a lepra, tifusz, malária, tetanusz, stb. baktériumait. Híres bakteriológus Hőgyes Endre.
A klinikai orvostudománynak centrumai Berlin és Bécs, majd a XIX. százda utolsó harmadában Budapest.! A sebészetben újra felfedezik a narkózist, a fertőtlenítést, a mesterséges vértelenítést. A veszélyes kloroformról áttértek a kokain injekcióra. Semmelweis Ignác nevét említve a klóros fertőtlenítés, és a megmentett anyák juthatnak eszünkbe. Schöpf-Merei Ágost érdeme a magyar klinikai diagnosztikában a kopogtató és hallgató vizsgálati módok bevezetése.
Az orvosi oktatás hazánkban. Mária Terézia 1769-ben a nagyszombati egyetemen orvossebészi tankészet állít fel, egyelőre anatómia nélkül. Egerben is ekkor kezdenek orvosi előadásokat tartani. 1777-ben az egyetem Budára került, hozzátartozott a z angolkisasszonyok majorsága mellett egy füvészkert, és a régi Szent János-kórház mint klinika.Néhány év múlva Pesten öt tanszék, kór- és gyógytan, az élet- és gyógytan, vegytan és növénytan, bonctan, és egy sebészet-szülészet működik. 1848-ban autonóm testületté vált. A tanulmányi és vizsgarend 1876-ig orvosdoktort, sebész-, szülész- és szemészmestert különböztet meg. 1806-ban ötéves egyesített orvos-sebészi és kétéves polgári sebészi évfolyamok indultak. l1813-ban indul a fogászképzés. 1872- évi vizsgarend eltörli a kisebb tanfolyamokat és egységesíti az orvosképzést.
A régi magyar "pogány" orvoslást sajnos csak rekonstruálni lehet. Ezt próbálja meg az ayurvédán keresztül a könyv. A magyar nyelv szavai bizonyítják, hogy ez lehetséges. Először az elemtannak foglalkozik, bemutatja a lételemek kibomlását, a teremtés menetét, az őselveket és analógiáit.
Az Élettani rész szerint számos jel és egyezés utal arra, hogy az ősi magyar javasok is ennek a tudásnak a birtokában "javasoltak". "...Ha valaki önmagát megfigyelve és irányítva egyensúlyba hozza a tűz-energiát és a víz-energiát a levegő-energia segítségével, akkor azt fogja tapasztalni, hogy teste fiatalos és egészséges lesz, lelke jóra hajló és szelleme világossá és fénylővé válik. ..." Bemutatja az ártó energiákat, és működésüket. Gyógymódjaik lehetnek külsők, pl. beöntés, moxa, belsők: félelem eloszlatása, és életmódváltoztatás: sok napsütés, társaság....
Nagyon hasznos áttekintő a különböző táplálékok élettani hatásairól készített táblázat, melyben a táplálékok elemi energiatartalmát és ízét bemutatva kiegyensúlyozhatjuk esetleges energia felborulásunkat. Mottója: "Nincs a világon olyan anyagi dolog, ami ne lehetne gyógyszer."
A III. rész a Nap és Hold igás egyesítésének vezérfonala. A jóga tudományában igazít el. A légzőgyakorlatok között találjuk a "Hat megtisztító gyakorlat"-ot, melyek megtisztítják az egész testet, és rendkívüli képességeinket ébreszthetik fel.
A légzés tudománya című fejezetben érdekesnek találtam az elemekhez rendelt hangzókat, melyek zeneterápiában (hangterápiában) jól felhasználhatók.
Egyedülálló a fiú- illetve leánygyermek nemzését kivánók által követendő receptúra.
A következő fejezet a Hét Világ összefüggéseiről szól. Olvashatunk a megtisztító módszerekről, böjtökről, vastagbél tisztításról, stb. Ászanák, majd szimbolikus kéztartások, befelé fordulás gyakorlatai, majd az elemek elmélyülés-gyakorlatai következnek. Az utolsó fejezet a "javasgyógyászat", több konkrét betegség okait, a terápiák irányát, és eszközeit mutatja be.
Ilyen sokoldalúan összeszedett ilyen tárgyú művel még nem találkoztam, ajánlom minden érdeklődőnek.
Amikor az ősmagyarok gyógyítási szokásait leíró könyveket kutattam, néhány érdekes dologra bukkantam. László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete című könyvében a "hiedelmek, babonák" között az alábbiakat olvastam:
" A dolgok feletti uralom összefüggött a dolog igazi nevének kikutatásával és birtokbavételével. Ez az igézés alapja. Eredete szerint ez a ráolvasás, amelyben az illető baj nevének kimondásával vagy megtalálásával az ember hatalmába keríti a bajt, majd ugyancsak szavakkal, igékkel gúzsbaköti. Ezért járnak el a rokonnépeknél sokhelyt úgy, hogy valami tárgyat függesztenek fel, vagy a gyermek hangjára figyelve mormolják a neveket, amelyik névnél a tárgy kilendül, vagy a gyermek sírvafakad, az a név kívánkozik bele. A tolvajt nálunk is s a finn népeknél is felfüggesztett szitával keresik a számbajöhető gyanúsítottaknak neveit sorolva. Akinél a szita kilendül, az a tettes. Mindez s számtalan más szokás is a teremtésről való egykori hit maradványa. Feltétlen hit a szavak, a tárgyak s ember lelkét jelentő Ige erejében....."
Ez a "tolvajigéző ráolvasó" módszer manapság sem ismeretlen, nem babonaság, hanem tudományos magyarázattal bíró gyakorlat. A természetgyógyászati ágak közül, a radiesztézia körébe tartozik, mégpedig az ingázásként ismert fogalom. Lényege, hogy valamely tárgyat felfüggesztünk, "megtanítjuk" az adható jelzésekre, és kérdéseket feltéve várjuk a választ. A tárgynak természetesen nem kell szitának (sámándobnak) lennie, sőt ilyen nagy tárgy is csak 'csoportjelenetnél' szükséges. Saját használatra megfelel például egy gyűrű cérnaszálra felfüggesztve. Készítsünk ílymódon egy ingát. Fogjuk jobb mutató- és hüvelykujjunk közé, és lógassuk nyugalmi helyzetbe. Utána gondolati úton mozgassuk az ingát az óramutató járásának megfelelően. "Kezdjen az ingán forogni jobbra", ezt a jelet választhatjuk például az IGEN válasznak. Hozzuk ismét nyugalomba az ingánkat. Hasonlóképpen forgassuk el gondolattal az óramutató járásával ellentétesen. Ezt a jelet választhatjuk a NEM válasznak. Ezek után a forgás iránya mindig megállapodásunknak megfelelően igen, illetve nem választ jelent. Tegyük fel kérdésünket az ingának olyképpen, hogy arra igen-nem választ adhasson. [Például ne azt kérdezzük, hogy "ki látogat meg ma?" , hanem "XY meglátogat-e ma?"] Az ingánk válaszol az előre "megbeszélt" jelzés szerint. Magyarázata: A válaszok tudottak, hiszen például az illető már gondol arra, hogy engem meglátogasson, tehát a kozmoszban a gondolat már létezik, csak az én tudati szintemen nem tudom fogni. Az ingával ezek a finom tudati energiák is felismerhetővé tehetők. Az idő múlását is egy szerkezettel, az órával tehetjük mérhetővé, megfoghatóvá. Tehát ez nem babona, hanem működő valóság. Kipróbálhatja mindenki, de vigyázat! Naponta csak 5-10 percet foglalkozzunk ingánk faggatásával!
A fenti idézet másik, -névadási- példája a reinkarnáció hitéhez kötődik. Az ősök reinkarnálódhatnak gyermekeinkben. A nevek sorolásakor tulajdonképpen az ősöket faggatják, kinek a lelke inkarnálódott. A gyermek felsírása erre válaszolhat. (vagy csak bepisilt)
"Babona az, aminek még nem ismerjük a tudományos magyarázatát."
Az orvostudományt a görög nép isteni eredetűnek tartotta. Apolló az Olympos orvosa, Artemis szülész-, szemész-, gyermekgyógyász, az orvosok istene a görög mondavilágban Aszklépiosz volt, Apolló fia, akit egy gyógyításban járatos kentaur nevelt fel. Az időszámítás előtti 9. századból Homérosz költeményeiből tudunk róla. Fia Machaon sebész, Podalirius belgyógyász, Leányai Panaceia (jelentése gyógyszer) és Hygieia (jelentése közegészségügy), külön papi rend végzi a szertartásokat. A gyógyítások "asklepeionokban" folytak, ezeket jó levegőjű, szép kilátású vidékeken építették, forrás közelébe. A gyógymódra jelentkező pácienst pár napon át beszélgetéssel, diétával, fürdővel, tornával, esetleg gyógyszerekkel is előkészítik a gyógyító alvásra, ami a templomnak erre a célra kijelölt helyén történik. A beteg elszenderedik, álmában megjelenik Aszklépiosz kíséretével, és meggyógyítja a beteget. A betegek álmainak fejtését, magyarázatát a papok végezték. Ezek a helyek egyben az orvosi iskolák is voltak. A kikerülő orvosok asklepiádok voltak, és orvosi dinasztiák alapítóivá lettek. Tőlük származik az első hivatalos esküminta: "Esküszöm az orvos Apollóra, Aszklépioszra, Hygieiára és Panaceiára, tanukul hívom az összes isteneket és istennőket, hogy erőm és tehetségem szerint tökéletesen alkalmazkodom az eskühöz és előíráshoz. ... Tehetségem szerint rendezni fogom a betegek életmódját, hogy javukra szolgáljon; minden károsodástól és vakmerőségtől azonban óvni fogom őket. Senkinek nem adok halálos italt, ha követeli is; sem pedig nőnek magzatelhajtó szert nem adok. ... ha valami nem nyilvánosságnak szánt, kibeszélni nem fogom, titoknak tekintve ezeket. ..."
Az aszklepeionok mellett mint görög gyógyintézetek működtek a "gimnáziumok" is.Nemcsak a fiatalság testi kiképzését tekintették feladatul, hanem - felismerve a test gyakorlásának, a mozgásnak egészségadó erejét - iparkodtak a rongált szervezetűeket megerősíteni. Itt tudnak töréseket, ficamot kezelni, nyomorék tagokat masszírozni is.
Néhány nagy nevet érdemes megemlíteni.
Püthagorász (i.e. 580 körül) mértékletességet prédikált, lerakta az egészégtan és a diaetetika alapjait. Természetes gyógymódokat használt, a késsel, tüzes vassal orvoslást elvetette. Misztikus számelmélete, mely szerint a 4-7-10 számok szorzatai és törtjei irányítják a világegyetem történéseit, befolyásolták a későbbi orvosokat a betegségek lefolyásáról való nézeteikben, a krízistanban.
Empedoklész-tól maradt fenn, hogy az ember teste is - mint minden e világon - a négy ősi elemnek, -tűznek, víznek, földnek és levegőnek - keveréke. A négy elemhez a négy alapvető testnedvet "humort" kapcsolták, a fekete epét, a vért, a sárga epét és a nyákot. Az egészség a négy elemnek harmonikus együttese, egyenletes elkeveredése. Ebből ered Hippokratész krasis-tana, valamint a közel kétezer éves elv, hogy "ellentétes" szerekben kell keresni a gyógyulást.
Hippokratészről az alexandriai könyvtárban talált művei alapján tud az utókor. A kor orvosainak írásait Hippokratészi gyűjteménynek kezdték el nevezni. Az orvosi esküt is róla nevezték "hippokratészi eskünek".
Hippokratész (ie. 460), akit ma is az orvostudomány atyjaként tartunk számon, módszerében ragyogó példával járt elől: megfigyelte a betegeknek a betegségükkel szmbeni egyedi reakcióit, és igyekezett latba vetni a betegben rejlő gyógyító erőket a megbomlott egyensúly helyrebillentésére. A kezelést mindig személyre szabta. Eszköztárában a növényi gyógyszerek mellett a diéta, a masszázs, a vízkúra, a köpölyözés, tisztító eljárások, hashajtás, izzasztás, érvágás szerepeltek. A mozgásnak nagy szerepet tulajdonított. (Például: lépdaganatokra 30 napi fafűrészelést rendel.)
Néhány külsőleg alkalmazott szer: olaj, víz, ecet, bor. Meleg vízzel beöntések, orrkifecskendés, hólyagmosás, sebmosás, stb. Gőzfürdők, napfürdők, meleg borogatások. Bőrkeményedésre ecetet vagy koncesntrált sóoldatot javasoltak. Hánytatószerek melegvíz, garatcsiklandozás, izsóp. Hashajtók szamártej, káposztalé, méz, só. Vízhajtók: vízben szétdörzsölt kőrisbogár, tengerihagyma, retek, spága, fokhagyma. A hippokratészi patikában sok ma is ismert gyógynövényt találhatnánk. mirha, terpentingyanta, ciprus, babér, origanum, ánizs, gyömbér, kamilla, kálmos, gubacs, gránátalma, repkény. Külsőleg használt ásványi szerek a réz, vitriol, ólom, vaspor, timsó, kén...
Magas műveltségük és kitűnő szervezettségük dacára a rómaiaknak kezdetben - az időszámítás előtti korszakban - nagyon elmaradott volt az orvosi iskolázottságuk. Babona, varázslat, ráolvasás, kuruzslás, amulettek - ezek voltak a gyógyítás eszközei, melyek óvtak a bajoktól. Orvosuk kezdetben egyáltalán nem volt. Az egészségügy a családfő hatáskörébe tartozott. A családtagok, szolgái, rabszolgái egészségéről ő gondoskodott. A görögök leigázásával változott a helyzet. Görög rabszolgákat tartottak a műveltség oktatására, általuk szivárgott be a gyógyítás is a római birodalomba. A rabszolgák - servi medici - gyógyítgattak.
A sybillai titkos könyvek egészségügyi előírásokat is tartalmaztak. A betegségek legfőbb orvoslói az istenségek, akikben bővelkedtek a rómaiak. Ilyenek Dea Febris, Mephitis, Cloacina, Salus, Lucina, Fluonia, Uterina, Scabies stsb., megannyi betegségokozó, vagy egészséghozó istennő. A fejlett csatorna- és vízvezetékrendszerek biztosították a járványok visszaszorulását, a higiéniát.
Átvették és latinizálták a görögök isteneit, a gyógyítás istenét - Aszklépioszt - Aesculapius néven tisztelték és gyógyító templomokat emeltek a tiszteletére. Néhány nevet érdemes ebből a korból megjegyezni.
Aszklépiadész (ie. 130-40.) Hippokratészével ellentétes kórtani elméletet állított fel. Gyógyeljárásának elve: gyorsan, biztosan, kellemesen. A lázasokat az első három nap koplaltatta s a természetes erők felfokozásáról a beteg ébren tartásával, a betegszoba erős megvilágításával gondoskodott. Idült bajokban gyógyborokat rendelt, fürdőket, hideg vizet, masszázst, testgyakorlást, sőt zenét is. Újból divatba hozta az érvágást. Hashajtók helyett szívesebben alkalmazta a beöntést. Ő végzett először gégemetszést. Ő kedveltette meg a rómaiakkal az orvosokat. Rövidesen kedvezményekkel csalogatták a birodalomba az orvosokat.
Sokat tudhatunk meg a korról Celsustól.
Celsus (ie. 1. század) Orvosnak hiszik, mivel hatalmas enciklopédiájának csak az orvosi része maradt fenn. Az orvoslásról szóló nyolc könyv (De medicina) áttekintése az ókori orvostudománynak. Jól használható, az volt a célja, hogy a római csládatyák kezébe gyakorlati tanácsadót adjon. Különös jelentőséget ad a könyvnek az, hogy számos azóta elveszett munkát részletesen ismertet. Galénosz fellépéséig ez volt a legolvasottabb orvosi munka. A bevezetésben összefoglalja az orvostörténetet Aszklépiosztól Aszklépiadészig. A betegségeket röviden és érthetően tárgyalja. A gyógyítási javaslatot részletesen elmagyarázza, a gyógyszerek készítési módjával együtt. Az érvágást általános gyógyhatásúnak tartja, emellett legfontosabb a diéta, koplalás, tejkúra, hányatás, hashajtás, borogatás, fürdő, napfürdő, izzasztás, séta, testedzés. Elsőként ír plasztikai műtétről, a hólyagkő eltávolításának egyik módját róla nevezték el. Tőle származik a gyulladás négy alaptünetének ma is használatos felsorolása: piros, duzzadt, meleg, fájdalmas. (rubor, tumor, calor, dolor)
Dioszkoridész (isz. 1. század) katonaorvos volt. A római sereggel vándorolva alkalma volt a különböző vidékek flóráját megismerni. Összegyűjtötte a gyógyító növényeket, rndszerbe foglalta, nem feledkezve meg az arab és indiai gyógynövényekről sem. A tudományos gyógyszertan alapját rakta le ezzel. Öt könyvből álló műve a Hylika a legátfogóbb herbárium, 600 növény leírásával és illusztrációjával. Leírta például a fehér fűzből nyert aszpirinszerű anyagot, és fájdalomcsillapításra való alkalmazását.
Galénosz (isz. 130-200) Az ókor legjelentékenyebb orvosa a pergamoni Galénosz. Gyógyított, tanított, nyilvánosan is boncolt, felolvasásokat tartott, tudományos vitákon vett részt. Több mint négyszáz munkája volt, jelentős része elveszett. Több mint ezer év múlva, amikor a könyvnyomtatást már feltalálták, tíz vaskos kötetnél többet tett ki az orvosi munkássága, és évszázadokon át az orvosok bibliája volt. Galénosz tisztelte Hippokratészt és többi elődjét. Szívesen vette át tőlük a gondolatoka, melyek beleillettek rendszerébe. A rndszert az "ősi négyes" jellemzi, négy alapelem van: tűz, víz, föld, levegő, négy minőség: meleg, nedves, száraz, hideg; négy testnedv: vér, sárga epe, fekete epe, nyák; négy vérmérséklet: vérmes, epés, mélabús, hidegvérű, a betegségnek négy szakasza: kezdet, kifejlődés, csúcspont, enyhülés. Az ősi kórtan a testnedvek helytelen keveredése.
Gyógyszertani tudása is bámulatosan gazdag. A frissen összeállított összetett gyógyszereket ma is galénoszi készítményeknek nevezik.
Valja, hogy a természet mindig határozott terv szerint alkot és működik és a tervének megvalósításában a legcélszerűbb eszközt használja fel. Innen van, hogy az anatómia nála nem alapja az életműködéseknek. A szerves lényeknek a lélek ad életeet. A embernek hármas elke van, egyiknek szervei az agy és az idegek, az állati léleké a szív és az artériák, a természetes léleké pedig a máj és a vénák. Ezek megnyilvánulásai a pszichés, a pulzáló és a természetes erő.
Csúcspont volt Galénosz az ókori orvostudományban, vele lezárult a tudomány ókora, kezdetét venne a hanyatlás, a középkor.
A germán vándornépek legendáiból tudunk erről a korról. A germán legendák orvosistennője Eir, segítői a sziklákon rejtőző csodatevő nők. A papok egyúttal orvosi funkciót is végeztek, és iskoláikban ifjakat neveltek a gyógyításra. A papnők, a bölcsasszonyok (sagák, alrunák) mantrákkal, énekekkel, varázsszerekkel, italokkal gyógyítottak. Ezek készítésére fagyöngyöt, emberalakú alraunagyökeret, brioniát, szentelt köveket használtak. Gyógyítóknak tartották a királyokat, fejedelmeket is. Bizonyos időközönként "gyógyító napot" tartottak, akkor járulhattak eléjük a betegek..
A rómaiak gall háborúi révén tudunk az ősi Gallia orvosairól. A "druida"-iskolákat a rómaiak átveszik, és továbbfejlesztik. A druidák papok voltak, akik gyógyítással is foglalkoztak. Még mai nap is megtalálhatjuk nyomukat a kedves gyermek képregényben, az Asterix-ben. Ez is tanúsítja, hogy erőt adó varázsitalokat főztek gyógynövényekből. Híres volt az egész földrészre kiterjedő "fagyöngy"-ünnep, amit a druidák rendeztek a gyógynövény begyűjtésekor. Ezek a mi szőlőszüretünkhöz hasonló ünnepségek lehettek. Innen származhat az a karácsonyi szokás, hogy fagyöngyöt tesznek a szobába. A druidák szent növénye ugyanis elűzi a rossz szellemeket. Ma is gyógynövénynek számít. Tágítja a véredényeket, csökkenti a vérnyomást, nyugtató, rákgyógyszer.
Jelenleg Iscador néven svájci injekció formájában lehet hozzájutni. Egy kísérletben a röntgensugaraktól sérült sejtek sokkal gyorsabban regenerálódtak. Az immunrendszert erősíti, serketi, és a szervezet jól tűri. írta Dr. Weiss.Jelentős előnyt mutat a tüdő- és petefészekrák kezelésében. Németországban 3 féle injekció kapható fagyöngy kivonattal.
Magyarok
A honfoglaló magyarok orvoslásáról, betegségeiről elsősorban ásatások, és írásos emlékek alapján tudunk. Érdekesség, hogy a "beteg" szavunk tunguz eredetű, az "orvos" pedig ótörök..
Például, ismerhették az akupunktúrát, erről nemcsak a csontból készült tűtartó, hanem az arra rovásírással készített felirat is árulkodik. "... tű szúródjon a démonba, tű, tű szúrj, bökj,... Üngür ne egyen meg engem, űzd, emészd el őt, én istenem!"ez valószínű varázsige volt.
Megelőzésként mágikus eljárásokat gyakoroltak. Találtak pentagramma díszítésű gyűrűket, kagyló-, csiga-, állatfogtalizmánt,. A gyógyító a sámán volt, akik Artemisia absithium, (hallucinogén hatású) és Equsetum arvense L. növények segítségével tudtak transzba esni. ,A betegségeket uyanis hitük szerint különböző lények okozzák, akik ellen segítséget hívtak, valami ember- vagy állatalakot, akik a betegséget kiszívták, kifújták, egy borokba szorították. Ott aztán "szídták, mint a bokrot", amíg el nem vesztette erejét. A beteget ezután a segítő állat (áldozati -) vérével bekenték, vagy friss állatbőrbe burkolták.
Az egyik békési temető sírjában találtak "fogpótlásra" utaló jeleket, valamint egy írásos emlék: "a leány egyik első foga ezüst volt." árulkodnak a honfoglaláskori fogorvoslásról.
Sebészeti beavatkozásokat is végeztek. A sírokban gyógyult töréseket találtak, rendesen helyreigazított izület, álizület nem képződött, tengelyeltérés minimális, tehát magas fokú ellátást feltételez. A késő-avar kortól kezdve hirtelen megnőtt a koponya trepanációk száma (lékelés), ezt nem tudják megmagyarázni. Mivel sok szabályos helyzetű, ugyanott történt trepanáció nyomot találtak, feltételeznek emögött valamiféle vallási beavatási szertartást. Egyik magyarázat szerint ha nem állt rendelkezésre megfelelő számú sámán-pap, akkor a fej meglékelésével állítottak elő "agyafúrt"-t , megváltozott elméjű egyéneket. Az agy és a fúr szavak is finnugor eredetűek. Arra vonatkozó adatokat nem találtak, hogy csillapították a vérzést, hogyan a fájdalmat, és a fertőzéseket hogy kerülték el. Tény, hogy a sebek zöme begyógyult. A sebet sok esetben ezüstlemezzel fedték be. Az ásatásokból az látszik, hogy a műtöttek kb. 70 százaléka túlélte, azaz meggyógyult.
Találtak továbbá avar kori sérvkötőket, mely fejlett diagnisztikai és gyógyító tevékenységet feltételez. Az obi ugorok csuka állkapoccsal végeztek érvágást. A kard és nyíl okozta sebeket szájjal kiszívták, kiégették, a sérültet itatták., a sebet gyapjúdarabkákkal fedték. "mikor a forró fürdőben vagy, először lágy vesszőnyalábbal ütögesd végig a forró tested, majd éles csukafogakkal kiengeded a rossz vért - egyszeribe megfiatalodsz!"
A népvándorlás magyarjai tehát semmiképpen nem azok a vad és faragatlan emberek, aminőnek a tőlük rettegő kortársak leírták őket.